Fájdalmas lesz, de ha változást akarsz, akkor tovább kell lépned
Egy napon rádöbbensz, hogy az életed jelentős részét arra áldoztad, hogy másokon segíts, hogy mások mellett legyél. Kitetted a szíved, ott voltál és beleálltál dolgokba, önzetlenül. Mégsem áramlott vissza ebből semmi feléd, csak még több nehéz pillanat. Ezen a ponton megérted, hogy kiégetté váltál...
Bizony kiégetté, és sajnos azt kell mondjam, nincs ezen min meglepődni. Hiszen a téged körülvevő világban nem sok pozitív visszacsatolást találsz. Minden energiádat, szeretetedet és empátiádat kifelé fordítod és viszonzás nélkül adod oda másoknak. És bár ez egy nagyon nemes dolog, mégis sajnos ez olykor több keserűséget és csalódást okoz neked, mint megérdemelnéd.
Kérlek, ne feledkezz meg arról, hogy nemcsak mások igényeit kell kielégíteni, hanem azokat a dolgokat is erősíteni kell, melyek éltetnek téged. Azokra is összepontosítani kell, amik téged szolgálnak és ami erősíti benned a szenvedélyt az élet iránt. Nem szabad elveszítened önmagad azért, hogy másoknak mindig jó legyen... Sokkal többet érdemelsz annál, hogy a túlélésre játssz. Ezt minden túlzás nélkül állíthatom.
A mindennapi örömöket nem mindig könnyű megtalálni, azonban nem lehetetlen. Ellenben, ha folyamatosan másokra fókuszálsz, akkor az összes energiádat felemészted és a nap végére olyanná válsz majd, mint egy kipukkadt lufi. És hidd el, senki nem fog majd azon igyekezni, hogy felhúzza a hangulatodat, vagy erőt adjon.
Fel kell ismerned a saját börtönödet, ami jelenleg a túlzott jóságod. Persze ez nem azt jelenti, hogy meg kellene hazudtolnod önmagad, és innentől fogva lelketlenül működni - bár valószínűleg ez nem is menne - csupán csak adj esélyt saját magadnak is. Merészkedj ki az eddig megszokottból. Mindig csak egy kis lépéssel távolabb.
És ahogy haladsz előre, szép lassan fel fogod ismerni a saját lehetőségeidet. Ahogyan azt is, hogy miképp találd meg az arany középutat a saját boldogságod, és a mások iránti empátiád között.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez