Ez nem az introvertáltak ideje. A 21. század nyugati társadalmai az extrovertált személyiséget ünneplik, ahol minden az állandó pörgésről és a kommunikációról szól. Szorgosan építjük szociális kapcsolatainkat, mint pók a hálóját.

A nap huszonnégy órájában fogva tart a sürgető érzés, mert jelen kell lenni, lépést kell tartani, fókuszban kell maradni, mert különben elfelejtenek. Aki kimarad, az lemarad, mondják, és az introvertáltak tényleg hamar kimaradnak a nagy tülekedő körforgásból. A mai harsány világ az extrovertált személyiségeknek, a kifelé élőknek, a hangosaknak, a határozott önérvényesítőknek kedvez. Szinte társadalmi elvárás lett, hogy mindig nyitottak, önérvényesítők, beszédesek, humorosak, könnyedek, és lazák legyünk.

Mennyire nehéz egy introvertált extrovertált párkapcsolat? Különbözőek vagyunk. Elvarázsol a csendje, a rejtélyes kifürkészhetetlensége, de ez nem valamiféle vibráló, akaratlagos kiszámíthatatlanság. Nem akarom őt elemezni, skatulyába szorítani, és nem akarom ráhúzni az introverzió sablonját, mégis lenyűgöz a különlegessége, az éles, élénk, érdeklődő tekintete, a csendnél szebben szóló szűkszavúsága. nem is lehet közös utunk. Ő maradna, én mennék, ő hallgatna, én beszélnék. Ő egyetlen emberre figyelne teljes szívvel, és elmével. Én pedig átölelném az egész világot, hogy mindenkinek jusson egy kis szeletke belőlem. Ő mindent egy lapra tesz fel, ha emberi kapcsolatokról van szó. Mindent, vagy semmit akar.

Nála nincsenek felszínes töltelék kapcsolatok, semmitmondó bájcsevejek, hasztalan, kacat-szerelmek. Ösztönösen, ámde kíméletlenül szelektál, nincs üresjárat, energiarablás, időveszteség. Neki minden, vagy semmi kell. Belőlem is. Vagy neki adom egészen önmagam, és teljes szívvel, testtel, elmével, jövőképpel az övé leszek, vagy menjek inkább, ne raboljuk egymás idejét. Tudni fogom a pillanatot, amikor megszelídítem, amikor ellopom a szívét, amikor végérvényesen, cáfolhatatlanul felelős lesz értem. Akkor az egyetlen leszek számára, de jobb időt hagyni neki, egy introvertált soha nem ragadja meg a pillanatot, és nem dönt elhamarkodottan.

Ő tudja a legjobban, milyen a valódi, odaforduló figyelem. Ha megszeret, ha fontos vagyok, akkor ott van, jelen van, figyel, és meghallgat, minden idegszálával, minden rezdülésével jelen van a beszélgetésben.

Nem a szavak embere, érzéseiről nem beszél, helyette a tettei, a mozdulatai, gesztusai többet árulnak el minden teátrális, szóbeli megnyilvánulásnál. A szerelem, szeretet, gondoskodás, és elkötelezett felelősségvállalás tettekkel történő kimutatása sokkal erőteljesebb és beszédesebb kell, hogy legyen, mint a szimpla szeretlek szó.

• introvertált introverzió párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!