„Tengelyben maradni.” – Mondta az egykori asztrológia tanárom. Akkor még talán nem is értettem igazán, mennyire fontos és szükséges képesség ez. Azóta egész jó gyakorlójává váltam. Szinte mindenen átsegít ez a jó tanács. Ma már értem és elfogadom, hogy az élet maga a változás, de csakis rajtam múlik, hogy ezekből az elkerülhetetlen változásokból előnyt vagy hátrányt kovácsolok magamnak.

Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy 2019-ben szinte mindenkit elértek az igazán mély, külső és belső változások. Ez idén sem lesz másként, 2019-ben csak elindult valami. Mondhatni olyan volt, mint egy felkészítő, a nagy megmérettetés előtt.

Mielőtt megijednénk, szögezzük le, hogy a változások, a felforgató erők, nem szükségszerűen rosszak. A félelem a változástól, az ismeretlentől, csak az elménk címkézéséből és biztonság utáni vágyából fakad.

A

komfortzónánkat feszegető változások persze nem túl kényelmesek, egyenesen kellemetlenek és ijesztőek. Valójában később hátratekintve, elmondhatatlanul hálásak leszünk majd, hogy ezek a változások kimozdítottak és formáltak minket. Természetesen mindenki egyéni szabad akaratán múlik az, hogy hogyan él a változás szeleivel. Sárkányt röptet vele, vagy még jobban a mélybe zuhan.

A nagy változások, az igazán lelkünkig hatoló földrengések, mindig akkor történnek az életünkben, amikor bizonyos élethelyzetek, tarthatatlanná állapottá növik ki magukat. Legtöbbször, régóta stagnáló, megakadt energiában tartva minket.

Ezek azok az életszakaszok, amikor nem látjuk már a fától az erdőt, csak érezzük, hogy valami hosszú ideje nincs rendben. Talán megfogni, körülírni sem tudjuk, nemhogy felismerni, hogy hol, hogyan és mit is kéne változtatnunk az életünkben, önmagunkban azért, hogy ez a belső feszültség, ezzel egyidejűleg a külső életkörülményeink, megváltozzanak. És akkor itt jön segítségünkre az élet, és borít mindent, vagy célzottan azt a területet, ahol ideje lenne takarítani, gyógyulni. Mi meg csak kapkodjuk a fejünket, nagyokat lélegzünk és bespájzolunk a százas papírzsebkendőből. Szegény mi, még ez is! Mintha nem lenne elég bajunk – gondoljuk. Közben nem vesszük észre, hogy oka van annak, hogy kiborult a bili és ez a borulás, maga a mentőakció, a kéréseinkre érkező szükséges és várva várt segítség!

Van az az állapot, amikor már nagyon sok dolgot söpörtünk a szőnyeg alá. Rengeteg dolog kívánja bennünk és körülöttünk a változást. Ezekben az esetekben, csak úgy lehet teljesen új alapokra építkezni, ha előtte mindent lerombolunk. Beismerem, ez a rombolás, gyakran piszkosul nehéz tapasztalatokkal érkezik. Ezt nem lehet finoman csinálni, különösen akkor, ha már sok mindent felhalmoztunk, halogattuk a szükségessé vált lépéseket.

Érzelmileg stabilnak lenni legfőképpen azt is jelenti, hogy nem vesszük túl komolyan a történéseket. Nem azonosulunk az egónk haldoklásával.

Könnyű ezt mondani!

Nem csak mondani, tényleg könnyű ezt a gyakorlatba is áthelyezni. Csak addig nehéz, amíg szenvedni akarunk.

Amíg teljes lényünket átadjuk a fájdalomnak, a nem tetszésünknek, az ellenállásunknak, addig tényleg nagyon nehéz elfogadni azt a tényt, ami már van. Addig sem a következő lépcsőt nem láthatjuk, sem a megoldást. A Kézzel-lábbal kapálózás az ellen, ami már van, sokkal több erőt vesz ki belőlünk. Még több szenvedést és fájdalmat generál bennünk, mint az, ha csak egyszer megengednénk, hogy átégjen rajtunk és azt mondjuk „- Rendben. Most ez van, elfogadom, ez a jelen pillanata valósága. „

• érzelmi stabilitás nehézségek önfejlesztés önismeret változás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!