'Ennek így kellett lennie.' - avagy így verjük át saját magunkat
Azt mindannyian tudjuk, hogy a valódi kapcsolódás az emberek között a kommunikációval jön létre. Hiszünk is abban, hogy ez tud kialakítani kötődéseket, mélységeket. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy vajon mi az oka annak, hogy bizonyos helyzetekben még mindig nem azt mondjuk ki, amit érzünk vagy gondolunk. Feltéve, hogy egyáltalán kimondunk bármit is, mert sok esetben csak hallgatunk.
A nem megfelelő kommunikáció sodor minket legtöbbször a félreértések mezejére. Sokszor azt hisszük, pontosabban hinni véljük, hogy tudjuk a másik ember éppen mit gondol, mit érez. Holott ez az esetek jelentős részében nincs így. Hamis teóriákat állítunk fel magunknak, amivel vagy kétségek közé sodródunk vagy önmagunk megnyugtatásra törekszünk. Mennyivel egyszerűbb lenne mégis azt tenni, hogy szimplán csak megkérdezzük a másiktól, hogy mit érez, mit gondol az adott helyzetről.
Így egyrészt mi magunk is sokkal könnyebben nyílnánk meg, másrészt tiszta képet kapnánk arról, hogy pontosan mi is a leányzó fekvése.
De miért is nem akarjuk sokszor ezt a tiszta képet igazából?"
Azért mert abban benne van a kockázat. A rizikója annak, hogy a másik teljesen mást gondol vagy érez a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ettől pedig az esetek túlnyomó részében félünk. A félelem pedig mindig az egyik legerősebb visszatartóerő. A kérdés csak az, hogy így mitől lesz nekünk könnyebb? Azt mondjuk, ennek így kellett lennie. De voltaképpen csak megbújunk a saját szabályrendeszünk mögött ezzel a semmitmondó mondattal takarózva. Ahelyett, hogy bevállalnánk az igazságot. Ami nem feltétlenül jelent egyet a mi igazságunkkal.
Mennyi boldogság bukott már el ezen? Inkább veszni hagyunk élethelyzeteket, kapcsolatokat pusztán azért, mert féltünk attól, hogy feltárjuk a bennünk lévő gondolatokat és érzéshalmazt. Gyávaságból kikerüljük a lehetőségét is annak, hogy esetleg így megoldódjon, vagy éppen elinduljon megfelelő irányba valami.
Egy életet le lehet élni úgy, hogy elengedjük a dolgokat, anélkül, hogy a tisztánlátás jogán megértésre találjunk. Azonban a végkimenetele mindennek nagyban függ attól, hogy mikor jön el az a pont, ahol már nem félünk vállalni ezzel önmagunkat, és szembe merünk majd nézni azzal, ami a másik részéről érkezik.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez