Engem láss
Tudod, mire vágyom? Sóvárogva vágyom, hogy láss engem. Az életemnek nevezett nagy univerzumból engem. Ne a munkám, ne a tanulmányaim, ne a családom, ne a kocsit, ne a hajam, ne a ruhám, ne a sminkem.
Mert ezek nem én vagyok csak az én kifejeződései. Persze, azt hordom, ami tetszik, úgy sminkelek, ahogy tetszik és nem másnak, hanem a saját közérzetem jólléte miatt. De ne azért láss, mert én ezt akarom, hanem mert látni akarsz. Az összes magammal hurcolt terhemet, minden lelki súlyom. A gyengeségeimet, sok szituációban a tehetetlenségemet. Mikor olyan dühös vagyok, hogy spontán elsírom magam, mert valahogy ki kell jönnie a feszültségnek. Mikor a semmiből keresek problémákat és túlpörgetem magam rajtuk.
Az túlérzékenységem, mert nem mindig mutatom ki, hogy mennyire fáj valami, csak marcangolom magam sokszor hetekig egy-egy mondaton. Látnod kell azt, hogy túltervezek mindent, mert biztosra akarok menni, még akkor is, ha ez lehetetlen. A rossz napokon előtörő hisztigépet is, és a dalolászó jó reggelt puszis verzióm létezéséről sem árt, ha tudsz.
A vágyaimat is szemléld meg, tisztában kell lenned vele, hová akarok eljutni majd egyszer az életben. Milyenné szeretnék válni, kivé akarok alakulni. A féltett kincsként őrzött optimizmusomat is, mert nincs az a szituáció, amit pozitívan és közösen meg persze egy rakat munkával nem lehet megoldani. Az állandó mosolyt az arcomon, ami nem mű, csak szeretek vidám lenni. A fájdalmam is láthatod, amiket kirótt rám az élet, amit hurcolok lépten-nyomon. a bizalmatlanságot, mely már rég elültetődött a szívemben, de azt is, hogy ez nem legyőzhetetlen.
Lásd, hogy a világ milyen erősnek lát, mert azt akarom, hogy annak lássanak. Erősnek, magabiztosnak, céltudatosnak. Az otthonom mélyén azonban egyáltalán nem vagyok az. Az összes döntésemet felülbírálom és kielemzem nap, mint nap, hogy megfeleltem-e saját magamnak. Olyan magas elvárás listát állítottam fel magammal szemben, hogy nem hiszem, bárki jobban bírálna saját magamnál.
Erős nőnek tartom magam, két lábbal a földön állva. Nem szorulok rád, ezt tudnod kell, nem szeretem a kiszolgáltatott szerepkört. Azt sem akarom, hogy olyat láss belém, aki nem vagyok. Ne akarj egy kiformálásra váró agyagdarabként látni, mert csalódni fogsz. Vegyél szemügyre jól, mert igazításra talán, de érdemleges gyökeres változásra alkalmatlan vagyok, mint szerintem majdnem mindenki, ezen felül szándékomban sem áll.
Ha szeretnéd, én megmutatom magam, nem rejtőzöm el, nem hurcolok fölösleges kacatként álszemélyiségeket. De ha látni akarsz, hát engem láss.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez