Én és a fura kis dolgaim – egy örök nexus
Régóta visszatérő őrlődést kelt bennem, valami, ami igazából az én részem teljes mértékben. Valami, amivel mindenki rendelkezik, csak máshogy, más formában.
Arra a bizonyos halmazra gondolok, amely a fura kis dolgainkat, szokásainkat, nézeteinket köti össze pontszerűen. Így alapvetően azt mondanánk mennyire jó “találmány” ez, hiszen ettől vagyunk egyéni szereplők ebben az életnek nevezett történetben. Ez igaz is, de ezek más intenzitásúak, és sok esetben akár galibát is okozhatnak.
Amióta az eszemet tudom, össze-vissza hagyom a papucsaimat és amikor szükségem lenne egy párra, sosem találok. “Nem lenne egyszerűbb mindig kikészíteni előre, hogy az az egy mindig szem előtt legyen?” – kérdem magamtól patetikusan. És a választ azt hiszem ti is tudjátok. Mégis évek óta fennáll ez a “jó” szokásom. Tudom, hogy felesleges egy adott találkozóra már három órával előtte elkészülnöm, mégis turbó üzemmódba vágom magam, aztán pedig természetesen fogom a fejem, hogy addig mit is tegyek. Tudom, hogy korán le kéne feküdnöm, ha másnap korán kell kelnem, mégis beszippant a Netflix legújabb bűnügyi dokumentum sorozata.
És tudom, hogy sokszor úgy nevetek, mint egy légzési nehézséggel küzdő fóka, de ez vagyok én. A világmegváltó esti magyarázataimmal, a hirtelen síró, vagy nevető rohamaimmal, a gyakran túl kedves, vagy éppen nyers attitűdömmel együtt. Hosszú órákon át rágódtam már azon, vajon másképp kellene, hogy működjek? Vajon egyedül én vagyok bogaras, ennyire tökéletlen? Annak ellenére, hogy legbelül jól tudom, rossz szándék, akarat sosem vezérelt? Hát én is azok közé tartozom, akik kísérletet tettek egy rendkívül természetellenes metamorfózisra. És mi lett az eredménye? Szorongás, gátlásokkal, és a lehető legrosszabb hangulatingadozásokkal karöltve.
Belekerültem egy fájdalmasan deprimáló ördögi körbe, és azon gondolkodtam, így jobb? Vagy, ha jobb, kinek mégis? Mert nekem biztosan nem. Az én életemben történt változás, a legnegatívabb értelemben. Agresszióhegyeket szült bennem ez a felfokozott érzelmi állapot, és másokat bántottam meg, holott a probléma forrása mindvégig az én belső lelki világomban dúlt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez