Én az életet választom
Nem tudom nektek elmondani, hogy milyen érzés egy olyasvalaki mellett feküdni a kórházban, aki nem tud aludni a fájdalomtól. Nem tudom leírni, pedig birtokában vagyok a szavaknak. Testközelből látni a valóságos szenvedést, premier plánból figyelni az élet valódi arcát rettenetes.
Tudni azt, hogy velem is megtörténhetne mindez, hogy kínok között fekszem, és úgy halok meg, hogy rimánkodni fogok a megváltásért egészen más perspektívába helyezi mindazt, amit eddig a létezésről gondoltam. Mennyit szenvedtem az apró hiúságok miatt. Micsoda hisztériát csaptam olyan dolgokért, amiket nem kaphattam meg. Átkoztam a szerelmet, mert nem lehetett az enyém a férfi, akit kigondoltam magamnak. Meg akartam halni a bánattól a viszonzatlan érzésben. Összevesztem vérre menően nőkkel, akikre féltékeny voltam. Bántottam az anyámat, mert új házasságot választott. Gyűlöltem Istent, mert engedte, hogy idejekorán menjen el az, akit a legjobban szerettem. Aztán könyörögtem Istennek kicsinyes dolgok miatt úgy, hogy igazán már nem is hittem benne. Olyan embereknek kerestem a társaságát, akik között nem is éreztem jól magam, de imponált a rangjuk. Hűtlen voltam egy férfihoz. Hazudtam az apámnak.
És most, hogy ennyire közel merészkedett a halál, egészen mást gondolok az életről. Nem akarok már többé hazudni. Olyanokkal akarom tölteni az időt, akik mellett tényleg nevetek. Nem akarok számolni kalóriákat, fizetésemelést és jutalékot. Minden, amit megveszek és megeszek, csak engem szolgáljon, nem pedig a külsőségeket. Nem akarok többé rohanni. Kényelmesen kívánok jönni-menni, úgy mint az úri kisasszonyok, akik mindig ráérnek, és egyenes háttal fogyasztják el a teát. Több könyvet akarok elolvasni a világ irodalmából, mert tényleg azt gondolom, hogy valódi szórakozást csak egy igazán jó írás adhat, egy ismeretlen embernek a jól papírra vetett története. Majd ha mindez megvan, aztán jó könyveket is akarok írni. Azt akarom, hogy a történeteimről ismerjenek, nem pedig arról, hogy melyik nagy embernek lettem a felesége. Még több tiszta lelket akarok megismerni, olyanokat, mint amilyen Ő volt. Vastag tejföllel és pirult héju fehér kenyérrel akarom elfogyasztani a töltött káposztát, éppen úgy, ahogy a nagyanyám csinálta. Úgy akarok főzni, mint a nagyanyám.
És ha majd úgy főzök, mint a nagyanyám, akkor azt fogom gondolni, hogy elégedett vagyok magammal. Mert akkorra már megírtam a történeteket, amiket meg akartam írni, és más dolgom nem lesz, csak annyi, hogy az unokáimnak nyújtsam a rétest. A halált pedig nem akarom többé látni így. A halál csak az élet végén jöjjön, olyannyira természetesen, mint ahogy reggelente a vállamra dobom a köntöst, majd a fürdőben friss vizet veszek. Én az igazi életet választom, az igazi dolgokat, és az igazi embereket, akik tényleg boldoggá tesznek.
Édes álmot adj Istenem.
Könnyűt, melyben mindez meg sem történik velem.
Édes álmot, könnyű álmot kérek tőled Istenem.
Jön a halál, megy a halál, az én lelkem hosszú árok, abban akar szántani.
Az én szívem pitypang virág hosszú árok közepibe, nem tudsz véle játszani.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez