'Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!' Erich Kastner mélységesen igaz idézetei

1899. Február 23-án született Drezdában, és 1974. Július 29-én halt meg, a német író, költő, forgatókönyvíró, humoros, és ravasz költő, gyermek irodalmár, Emil Erich Kastner.

Az 1927-1945 közötti évek Berlinben voltak az író legtermékenyebb időszakai. Nem sok idő után a főváros egyik legfontosabb szellemi alakja lett. 1928-ban jelent meg az Emil, és a detektívek, mely az első, és máig a legismertebb gyermekkönyve. Majd 1951-ben A két Lotti forgatókönyvével elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Igaz, hogy soha nem nősült meg, de, Az Emberke, és Az Emberke meg a kislány című utolsó két könyvét az 1957-ben született Thomas Kastner nevű fiának írta.

De nem csak a könyveiről volt híres. Íme 10 Kastner idézet, amelyek mélységesen igazak, és nagyon is elgondolkodtatóak:

'Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!' Erich Kastner mélységesen igaz idézetei - STYLENEWS - Kultúr-kitérő - erik kastner, idézetek, kultúra,

„Aki nagy ember volt a sikerben, annak kell maradnia a vereségben is.”

„Minden helytelen dologban, ami történik, nemcsak azok a bűnösek, akik elkövetik, hanem azok is, akik nem akadályozzák meg.”

„Ember csak az, aki felnőtt korában is gyerek marad!”

„Véssétek mélyen az agyatokba és a szívetekbe, mint valami ősrégi kőtábla feliratát: ne engedjétek, hogy kiűzzék belőletek a gyermekséget!"

„Ne nevessétek ki a butákat! Nem saját elhatározásukból buták, és nem is azért, hogy titeket szórakoztassanak. (...) Nincs a világon olyan okos vagy olyan erős ember, akinél okosabb vagy erősebb ne lenne.”

„Az anyának – bármilyen is a gondja – elsősorban az a kötelessége, hogy gyermekét ne engedje túl korán kiűzetni a gyermekség paradicsomából.”

„Könnyű az életet megnehezíteni! És milyen nehéz megkönnyíteni!”

„Akinek a világon semmije sem maradt, az tudja a legjobban, mire van igazán szüksége.”

„Igaz, hogy a balszerencse csak balszerencse marad, de ha az embernek akad egy pár jó társa, aki szabad elhatározásából segítségére van, az nem kis vigasz e sáros földtekén.”

„Lehet, hogy míg én az íróasztalnál ülök, Anyám otthon csuklani kezd. És akkor elmosolyodik, ránéz a fényképeimre, bólint feléjük, és azt suttogja maga elé: »Tudom, fiam, tudom, hogy gondolsz rám«.”

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!