Első alkalommal táncolnak orgonára a Müpában
Az orgona és a tánc sokrétű kapcsolódási lehetőségét mutatja be a Müpában május 6-án Fassang László és a 25. jubileumát ünneplő Közép-Európa Táncszínház közös estje
Elzenélt tánc, eltáncolt zene
Fassang László – orgona, Kun Attila – koreográfia
2014. május 6. 19:30 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
I. Elzenélt tánc – szólóorgona
Rameau: Les Indes galantes - részletek
Buxtehude: Gigue fúga, BuxWV 174
J. S. Bach: G-dúr fúga „À la gigue”, BWV 577
Mozart: Lipcsei gigue, K. 574
Alain: Három tánc
II. Eltáncolt zene – orgona és koreográfia
Improvizáció
Alain: Gyász a Három táncból
Ligeti: Volumina
J. S. Bach: Erbarm dich mein, o Herre Gott BWV 721
Közreműködnek a Közép-Európa Táncszínház művészei: Jakab Zsanett, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Palcsó Nóra, Frigy Ádám, Ivanov Gábor, Kovács Péter, Mádi László
Az orgona és a tánc sokrétű kapcsolódási lehetőségét mutatja be a Művészetek Palotájában május 6-án Fassang László és a 25. jubileumát ünneplő Közép-Európa Táncszínház közös estje. Az „Elzenélt tánc, eltáncolt zene” koncert programjában többek között Rameau, Bach, Mozart és Ligeti művei vezetik a hallgatót, miközben a szóló orgonadarabokat koreográfiával kísért orgonajáték váltja.
A Művészetek Palotája orgonakoncertjein már eddig is megtapasztalhattuk a műfaji határtalanságot. Az orgonamuzsikát kísérte már irodalom, fény- és a filmművészet, nép- és világzene, koreográfia azonban még sosem. Fassang László orgonaművész és Kun Attila koreográfus közös gondolkodásának eredményeként született meg az a különleges előadás, amely első alkalommal mutat rá az orgona és a tánc kapcsolatára. Az első részben a múltban kalandozunk, és táncos kötődésű darabok játsszák a főszerepet. Először Jean-Philippe Rameau egy indiánokból álló táncegyüttes 1725-ös párizsi fellépése hatására készült operabalettjének orgonára adaptált részletei csendülnek fel. Az ezt követő három mű, Buxtehude, Bach és Mozart fúgáinak közös gyökerét a „legvidámabb” tánctípus, a gigue adja. A szólóorgonás részt a 2. világháborúban hősi halált halt francia orgonistazseni, Jehan Alain legjelentősebb műve, a Három tánc zárja.
Az est második felében korunk zenéi csendülnek fel. Olyan darabok szólalnak meg, melyek születésében nem játszott szerepet a tánc, viszont magukban hordozzák a lehetőségét. Az átmenetet Alain Három táncának középső tétele – Temetési tánc egy hősi emlék tiszteletére – biztosítja, amely újra elhangzik, immár a Közép-Európa Táncszínház művészeinek koreográfiájával kísérve. Ezután Ligeti műve, az ősrobbanáshoz hasonlítható Volumina egy hangokon, harmónián és ritmuson túli dimenzióba vezet el minket. A művekhez Kun Attila olyan egybefüggő koreográfiát álmodott, amely az orgonában mint hangszerben rejlő szakralitást, a Teremtő és az emberi világ közötti kommunikációt jeleníti meg a tánc és más látványelemek felhasználásával.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez