Élménykeresés és adrenalinfüggés
Mindannyiunkra jellemző egy adott izgalmi szint, ez az emberek egy csoportjánál magasabb, másik csoportjánál pedig alacsonyabb. Azok az emberek szeretik a veszélyes élményeket, akiknek alapvetően alacsony az izgalmi szintjük. A fokozott élménykeresésből kialakulhat az adrenalinfüggés, ebben veleszületett tényezők, és környezeti hatások is szerepet játszhatnak.
Alacsony – magas szintű élménykeresők: az élménykeresés skálájának egyik végén találhatóak azok az emberek, akik az ismerős dolgok között, a megszokott környezetükben érzik legjobban magukat, nem kedvelik a váratlan, ismeretlen, új, nehezen tervezhető, kiszámíthatatlan eseményeket, helyzeteket. Az alacsony élménykeresők jól működnek stabil élethelyzetekben, magas az aktivációs szintjük, ezért ennek növelése izgalmakkal nem szükséges, és megbontja a komfortérzetet, így extrém szituációkban könnyen leblokkolnak.
A skála másik végén a szenzoros élménykeresők helyezkednek el. A szenzoros élménykeresés Zuckerman fogalma. Az élménykeresőknek nagy mértékben igényük van az új, izgalmas, változatos ingerekre, akár szokatlan, kihívást, kalandot jelentő ingereket is keresnek. Az arousal szintjük, azaz aktivációs szintjük, az agyi elektromos tevékenység, amely a szervezet éberségi állapotát mutatja, jellemzően alacsony, és ezért ennek folyamatos emelése hozza meg a komfortérzést, ezt pedig az ingerkeresés hajlama, az ingerek állandó vagy gyakori keresése, az élmények átélése szolgálja. Ha tartósan nem kapják meg ezeket az élményeket, akkor egyszerűen nem találják a helyüket. Egy kirándulás nem elégíti ki őket, hiszen veszélyesebb, extrémebb élményekre van szükségük, hiszen ekkor kapják a legnagyobb adrenalinlöketet, amelyre nagy igényük van.
Sokan arról számolnak be, hogy boldogságot élnek át az élmények során. Ez azonban nem csak extrém sport lehet, lehet egy új hobby, mozgásforma, utazás egy addig ismeretlen helyre, ismerkedés új emberekkel. Élmények nélkül akár elvonási tüneteket is tapasztalhatnak magukon az élménykeresők. A szenzoros élménykeresők általában hedonisták, örömkeresők, gyorsabban vezetnek autót, gyakrabban nyúlnak alkoholhoz és drogokhoz, kedvelik az extrém sportokat, szexuálisan aktívabbak és tapasztaltabbak, a szokatlant keresik, kockázatkeresők, mivel erősen hiszik, hogy a kockáztatás során több öröm, mint fájdalom éri őket, úgy érzik, nem eshet bajuk, jutalomként élik meg az élményt, az aggasztó, veszélyre figyelmeztető jeleket kevésbé veszik komolyan. Jól működnek túlingerléses helyzetben, a kevésbé megterhelő helyzeteket nehezebben viselik, ekkor akár mánia, vagy antiszociális viselkedés is kialakulhat. Zuckerman szerint a személy ebben az esetben nem képes a saját viselkedésének gátlására, az impulzív késztetéseinek csökkentésére a szociális beilleszkedés érdekében.
A fokozottan élménykeresők kedvelik a kockázatos sporttevékenységeket, szabadidős időtöltéseket, mint amilyen például a bungee-jumping, ejtőernyőzés, barlangászás, búvárkodás, hegymászás. A veszély hatására a mellékvese adrenalint termel, az adrenalinszint megemelkedése miatt éberré és érzékenyebbé válnak. Hatalmas belső energiákat mozgósít a szervezet, hiszen a szervezet felkészül a veszélyre, és az életben maradásért küzd, mindeközben a személy rendíthetetlenül hisz abban, hogy nem eshet baja, bármilyen nehéz helyzetből kikerül.
Az adrenalin felszabadulásakor endorfin is felszabadul, és hatalmas eufóriát okoz, tompul a fájdalomérzékelés, nem érzi a félelmet, az éhséget, szomjúságot az élménykereső. Ha kialakul a függés, az azért is veszélyes, mert a szervezet hozzászokik a megemelkedett adrenalinszinthez, és legközelebb már több izgalom, egyre nagyobb és veszélyesebb kihívásra van szükség ugyanannak a boldogságszintnek az eléréséhez. Fontos tudni, hogy az eufóriát egy érzelmi mélyrepülés követi, a hétköznapokat, a szokványos tevékenységeket a fokozottan élménykereső ember unalmasnak, akár elviselhetetlennek találhatja, az életét üresnek, monotonnak érezheti, így amilyen magas szintű az eufória, olyan mély lehet az üresség érzete, szinte depressziós periódus.
Adrenalinfüggés: a fokozott kockázatkeresésből szenvedélybetegség: az adrenalinfüggés is kialakulhat. A felnőttkori nagy kockázatkeresés hátterében az is állhat, ha gyermekkorban az adott személy nem kapta meg azt a törődést, amely az egészséges, pozitív énkép kialakulásához szükséges, nem tudta magára felhívni a figyelmet, ha gyakran többet vártak tőle, mint aminek meg tudott volna felelni, túlzott elvárásokat támasztottak vele szemben. Illetve ha felnőttkorban hosszabb időn át nem kap valaki elismerést, ez akár a munka, akár a családi, párkapcsolati területet is érintheti, lehetséges, hogy úgy jutalmazza magát, hogy kockázatos helyzeteket sikerül megélnie, és aztán ezzel elismerést vívhat ki. Tehát az adrenalinfüggés tartalmazhatja a bizonyítási, megfelelési vágyat, az elismerés iránti fokozott igényt, az önjutalmazást is. A függés nem csak valamilyen kábítószerhez, alkoholhoz, szerencsejátékhoz, vagy az internethez kapcsolódóan jelenhet meg, hanem viselkedéshez is köthető. Az adrenalinfüggőség amiatt is veszélyes, mert a hozzászokás miatt egyre nagyobb kockázatot vállal az érintett személy, illetve nem, vagy csak kis mértékben érez félelmet, tehát nem érzékeli reálisan, hogy az adott helyzet mennyire veszélyes, nem tudja felmérni, hogy mennyire kellene félnie, ez a torz észlelés pedig életveszélyes lehet, éppen úgy, mint a gyakran életmentő fájdalom érzékelésének hiánya. Természetesen az adrenalinfüggésnek is lehet pozitív oldala, nemes tettekre sarkallhatja az élménykeresőt az eufória hajszolása, olyan dolgokat vihet véghez, amelyhez másnak nem lenne bátorsága. Ha függőség alakul ki, az megronthatja az emberi kapcsolatokat, megnehezítheti az intimitás megélését, a belső béke megteremtését. A függőségből való szabaduláshoz legfőképpen a belátás szükséges, az, hogy az érintett személy ráébredjen, függő, és ez probléma. A fokozott veszélykeresés, mint ahogy minden függőség, valamilyen belső hiányt jelez, amelyekre gyógyírt jelenthetnek a tartalmas és értékes emberi kapcsolatok, illetve önmagunk megvalósítása. A kockázatkeresőknek érdemes olyan tevékenységeket keresniük, amelyek kevesebb veszéllyel járnak, elegendő mértékű kihívást jelentenek, ez lehet akár versenyzés, vagy más, az endorfinszintet emelő élmény, mozgásforma.
Örömkeresés: mindenkinek érdemes keresnie néhány olyan dolgot, ami kikapcsolja, örömmel tölti el. Nem kell mindenkinek bungee-jumpingolni, hiszen vannak emberek, akik akár szívrohamot is kaphatnak közben, mivel jellemzően nehezen élik meg az ilyen típusú stresszhelyzeteket. Az viszont fontos, hogy időnként csináljunk valami olyat, ami megemeli az adrenalinszintünket. Lehet ez egy bátorságot próbáló, izgalmas tevékenység, amely kizökkenti a hétköznapokból, valamilyen mozgásforma, illetve nemes cselekedet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez