Eljön az, az idő, amikor az egyedüllét áldássá válik az életedben
Eljön az, az idő, amikor az egyedüllét áldássá válik az életedben egy olyan sokszori próbálkozásokkal teli életszakasz után, amely rengeteg energiádat elvette önmagadtól. Ahol olyan mélységű magányt éltél meg, amit még egy lakatlan szigeten elzárva önmagaddal sem soha valószínűleg.
Egyedül lenni nem egyenlő a magányossággal. Lehet magányos egy ember sok ember között és kapcsolatban is, ahol nem értik meg, vagy figyelmen kívül hagyják az igényeid. Ahol hiába beszélsz, süket fülekre találsz. Éretlen, gyermeki lelkekkel létesített kapcsolatok ezek és azt érzed, hogy egyre több ilyen emberrel találkozol. Amikor nem előre húzzátok egymást, hanem a kapcsolat másik tagja lenyom a mélybe, akadályként tornyosulva az előtted lévő cél felé haladva.
Nem együtt birkóztok meg a problémákkal, hanem elvárják, hogy az összes problémájukat te oldd meg és a te problémáid semmissé válnak. Egy idő után azt érzed, hogy összezsugorodsz. Eltűnik a lámpád fénye, mert mások sütkéreznek abban, ezáltal elvéve előled az energiát. És akkor rájössz, hogy magányos vagy úgy, hogy nem vagy egyedül. Ekkor megérik a gondolat, hogy áldás lenne már végre önmagaddal lenni. Sokkal boldogabb lehetnél. Furcsa. Hiszen társfüggő voltál korábban. Legvégül rájössz, elég valószínű, hogy ez az oka az egész kellemetlenségnek az életedben. Aki nem tud önmagával lenni huzamosabb ideig, az rosszabbnál rosszabb döntéseket hoz a kapcsolati viszonyok terén. Amelyeket azok az energiavadász emberek is érzékelnek, akik csak erre várnak, hogy a hálójukba akadjon egy ilyen kis energiaforrás.
Abban a pillanatban, amikor az egyedüllét áldássá válik az életedben, megszűnnek ezek a rossz dinamikájú kapcsolatrendszerek az életedben. Elkezded megtapasztalni az egyedüllét szépségeit: békét, nyugalmat, relaxációt, elkezdesz önmagaddal jóban lenni. Megszeretni a belső lényed. Hiszen életed során egy valaki lesz veled végig az úton, akivel jóban kell lenned: te magad. Amikor ezt megtapasztalod átértékeled az életed és teljesen más perspektívából közelítesz mindenhez. Megváltozik az életed dinamikája. Lelassul körülötted minden, ezáltal könnyebben megértesz dolgokat melyek körülvesznek, illetve embereket, akik közelítenek feléd vagy régebb óta veled vannak – de minek? A legtöbbjét valamilyen érdek vezérli, amely korábban fel sem tűnt, hiszen nem szerettél egyedül lenni és tulajdonképpen mindegy volt ki, csak legyenek körülötted emberek. Az igazság az, hogy ez korral is változik. Egy idő után már annyi ilyen döntésen vagy túl, hogy kezdesz belefáradni, így jobb ha inkább csak önmagad társaságában töltöd el az éveket. Persze ez nem azt jelenti, hogy abszolút elzárkózol mindentől vagy mindenkitől. Sőt. Csak már nagyon megválogatod kiket engedsz be az életedbe.
Amikor áldássá válik az egyedüllét, akkor lesz minőségi az életfelfogásod, amikor már szeretnél egyszerűen csak jól lenni és egy porcikád sem kívánja mások ártó negatív energiáit. Persze az lenne a legjobb, ha lenne társad az életben akivel egy irányba néztek és támogatnátok egymást, de ez már az a szint, amikor nem valaki kell, hanem társ és nem mindenkiből válik jó társ. A mai világban talán ezt a legnehezebb megtalálni, főleg manapság amikor legtöbben felületesek. Sokan szerencsések és létrejönnek ezek a találkozások, de a többségnél nem. Az életed elején nem tudatod, hogy te melyik csoportba tartozol majd, csak reménykedsz, hogy te is abba, amelyik a szerencsés igen. Ettől függetlenül nem kell elkeseredni, hiszen az egyedüllét ekkorra már áldássá vált az életedben, amely nem egyenlő a magánnyal és a sok rossz mellett sok jó kapcsolatod is volt már mind barátságban, mind társaséletben. Tehát amikor már jóban vagy az egyedülléttel, akkor váltál te magad is igazi társsá csak éppen önmagaddal.
További írásaimat a weboldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez