Elhagylak, mert szeretlek, de már nem úgy
A szakítás borzasztó. Soha nem gondoltam, hogy ekkora fájdalmat tud okozni az, ha szakítasz valakivel, akit már nem szeretsz. Pontosabban szeretsz, de már nem úgy…
Volt egy fiú az életemben, akit akkoriban tökéletesnek láttam. Sőt, akkoriban tökéletes is volt, számomra. Nagyjából az elejétől kezdve folyamatosan együtt voltunk. Randizgattunk, nevettünk, egymás mellett voltunk, a nehezebb időkben is kitartottunk. Egyszóval boldogok voltunk. Az egész egy igazi robbanás volt. Vele minden jó – gondoltam. Nem éreztem azt, hogy bármi is a boldogságunk útjában állna, hiszen együtt terveztük a jövőnket, közös céljaink voltak, minden ment simán. Ez szerelem volt. Tényleg, szerelem.
De ahogyan telt az idő, érezni kezdtem magamon a változást, azt hogy felnőttem, valahogy elindult egy folyamat, és teljesen más fényben kezdtem el látni a kapcsolatunkat. Nem volt már minden olyan rózsaszín, nem éreztem, hogy egy hullámhosszon lennénk, ami megijesztett. Elkezdtem fáradt és cinikus lenni, miközben tudtam, hogy ezt egyikünk sem érdemli meg. Közben magamban folyamatosan arra gondoltam, hogy oké, ez csak egy átmeneti időszak, ami után visszazökkenünk. Hát nem így lett!
Aztán egy napon, arcon csapott a felismerés. Mások voltunk. Mindig is mások voltunk. Hirtelen nem láttam, hogy valóban kapcsolatban lennénk egymással. Olyan távolság volt már köztünk, egy olyan szakadék, amely egyre csak nőtt és nőtt, és én féltem, mit féltem, rettegtem, hogy örökre elveszítem őt.
Kétségbeesve próbáltam megmenteni a maradványait annak, ami még bennünk volt, de be kellett látnom, hogy ennek már nincs értelme. Én nem tudok abba az irányba változni, amit ő akar. És ő sem tudott felém indulni. Nem tudtuk áthidalni a szakadékot. Ekkor döntöttem el, hogy nem akarom tovább folytatni ezt a kapcsolatot.
Ez a felismerés a szívembe mélyedt és minden reggel gyomorremegéssel ébredtem. Soha nem voltam még korábban ehhez hasonló forgatókönyvben. A korábbi kapcsolataimnál egyszerűen csak éreztem, hogy lejárt az időnk… szakítottunk, továbbléptünk, de itt minden nehezebben ment. Bár ez egy nyomorult helyzet volt, mégis meg kellett történni. Ez az egész azért fájt sokszorosan, mert még mindig szerettem őt. Szerettem, csak másképp. Nem tudtam elképzelni vele az életemet, viszont nélküle sem. Törődtem vele, egy személyben ő volt az egyik legjobb barátom is.
Nagyon téves világot mutatnak be nekünk a jó kis romantikus filmek. Nekik köszönhetően, azt gondoljuk, hogy minden sokkal könnyebb a szerelemben, hogy bár vannak izgalmas fordulatok, de tulajdonképpen a főszereplőknek együtt lesz happy end. De az életben gyakran az „együtt boldogan” befejezés, távol áll az igazságtól.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez