Elfutunk, vagy vállaljuk? - A nagybetűs találkozások
Kötődési mintáink miatt sokszor rettegünk tudat alatt a párkapcsolatoktól. Ugyanakkor az is igaz, hogy valahol legbelül mindenki vágyja a szerelmet. Még azok is, akik látszólag a legkevésbé sem nyitottak rá, valójában tudat alatt ők is keresik ezt az érzést.
Az igazi találkozások legtöbbször villámcsapásként érkeznek életünkbe. Nem is számítunk rá, és ott áll előttünk az a valaki, akire oly régóta vártunk...Ez ellen nem tudsz mit tenni.
Vannak emberek, akik hisznek a Sorsban. Ők azok, akik hagyják, hogy az élet arra sodorja őket, amerre kell. Nem erőlködnek.
A lehetőségeid tágításának segítségével azonban nagyobb valószínűséggel találkozol a leginkább megfelelő személlyel . Ez magában foglalhat bármilyen utazást, ahol sok új embert ismerhetsz meg, és a sok új barát megszerzésével is növeled az esélyét a nagy találkozásnak.
Amikor két ember egymásra talál igazán, akkor egy hihetetlen intenzív időszak következik.
És nem árt tudni, hogy olykor ez elsőre ijesztő lesz. Ha az egyik vagy akár mindkét személy még soha nem tapasztalta meg ehhez hasonlót. Ez az újdonság az egyik fél elhúzódását okozhatja, annak ellenére is, hogy érdekli őt a másik. Megrémül attól, amit most érez... és valahol ez talán még érthető is. Ez a sors által kovácsolt új kötés nagyon megfélemlítő lehet, és bár az emberek azt mondják, hogy készen állnak rá, nem mindenki áll készen erre a valóságban.
Ez az oka annak, hogy az emberek a tökéletesen induló kapcsolatból is képesek menekülőre fogni. Még akkor is, ha előtte küzdött azért, hogy megtalálja az ideális partnert maga mellé. Gyakran pont az ilyen kapcsolódásokban érzik mégis azt, hogy megfélemlíti a másik személy iránt érzett kötelék, a kapcsolat korai mélysége.... Nagyon nehéz dolog ez. Hiszen ilyenkor a másik fél éppen annyira szenved...és keresi a válaszokat.
A kérdés ilyenkor mindig az, hogy vajon veszni hagyjuk-e azt, amit az élet elénk tárt pusztán azért, mert megrémülünk? Vagy képesek vagyunk felülkerekedni önmagunkon és all in-t nyomni?
Tanácsot adni hiábavaló volna, egy dolgot azonban mindig véssünk jól az eszünkbe, két ugyanolyan lehetőséget ritkán kapunk. És az ember utólag mindig az elszalasztott pillanatokat bánja igazán.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez