Elfogadni a segítséget
Egy gyermek életében többször adódik olyan helyzet, hogy szükséges segítséget nyújtanunk a tevékenységéhez. Talán nem egyértelmű elsőre, hogy a segítséget nem csak kérni nehéz, hanem sokaknak elfogadni sem. Ezt gondoljuk most át, közösen.
A legfontosabb időszak az iskola első négy éve, ekkor találkozik a kisiskolás először olyan szituációkkal, amikor a segítségnyújtás létkérdés, a továbbhaladás feltétele. Ha nem jelzi szükségletét – igénye van valamire, nem ért valamit –, az osztályközösségben elsikkad, eltűnik, s a kudarcok, a negatív élmények napról napra csak rakódnak a lelkében.
A segítségnyújtás három fő szempontból hangsúlyos terület a fejlődés folyamatában:
1. A segítőnek (pedagógusnak, szülőnek) fel kell ismerni, mikor van szüksége a gyereknek segítségre, az milyen mértékű legyen, és mennyire mélyen érintse a cselekvést.
2. A gyermeknek tudnia kell, hogy mit tud, mire képes, és ebből a szempontból most jól jönne-e a segítség.
3. Tudni kell elfogadni a segítséget. Ez már különösen iskolában fontos, hogy ne legyen „ciki”, ne legyen kellemetlen, ne legyen szégyen a társak előtt, hogy segítséget kap.
Mivel, hogyan lehet előkészíteni az egészséges talajt ennek az érzékeny témának? Semmi esetre sem azzal, hogy mindent megcsinálunk kicsinyünknek, akár helyette is, vagy épp ellenkezőleg; mindenben magára hagyjuk (nyilván vállalva a kockázatát az eredménytelenségnek). A gyerekszobában történő rendrakás közös lebonyolítása, közben szóbeli magyarázat, megerősítés – világossá teszi számára a mit - hová hogyan - miért kérdéskört, egyben a mintaadással, a példa követésével elvégezzük a legeredményesebb nevelési módszert használva a tanítást, elősegítendő az automatizálást. Ugyanígy járunk el az öltözésnél. Fokozatosan leépítve a felnőtt jelenlétet, folyamatos dicséretekkel elérjük azt, hogy szívesen lesz a mojoló, önállóságra vágyó gyermek önálló. Az eszközhasználatnál nagyon kell figyelni azokat a területeket, ahol eredendően több segítségre van szüksége, például ha téri orientációs problémával küzd gyermekünk – keveri az irányokat, mindent, ami ezt a képességet igényli, segítséggel kezdünk. Beigazítani ollót a kézbe, papírt az asztalon, sor elejét kijelölni. Ezt soha nem kísérheti kritika! A későbbiekben nagyon fontos lesz, ha például olvasásnál kiderül betűtévesztés, ne szorongást keltsünk a hibák kijavításával, hanem elfogadó támogatást nyújtsunk, megmutatva a helyes módot.
A közös tevékenység – közösségi élmény. A szülővel való közös tevékenység – biztonságot nyújt. Ha megtanulják a kislányok és kisfiúk, hogy együtt jobban sikerülhet, ha elhiszik, hogy ügyesek, hisz megcsinálták, nem fognak szégyenkezni, ha mások segítenek. A türelmes, mindig mosolygó óvodapedagógus, a mindenre figyelő, szelíden határozott tanító néni nem ellenőrző- és kritizáló szerv, hanem a tudás megszerzését segítő társ. Rendkívül fontos az iskolában, hogy abban a pillanatban, amikor kiderül a tanuló számára, hogy elveszítette a fonalat, hogy nem érti, miről van szó, nem érti a tevékenység okát, azonnal szóljon, merjen szólni, hogy ne maradjon bizonytalanság benne.
Segítséget kérni és elfogadni. Mint említettük – úgy lehet biztosan, hogy ha tisztában van az illető azzal, mire képes, mit tud. Lássuk be, ez felnőttkorban sem sikerül mindenkinek. Az egyik legcsodálatosabb emberi tulajdonság beismerni… nem csupán hibáinkat, hanem erősségeinket is. Az önbizalom „mennyisége” részben genetikai tulajdonság, de sokat tehetünk azért, hogy egészséges önbizalommal rendelkező, képességeivel tisztában lévő, rendszeresen fejlődni kívánó felnőtté váljon a ránk bízott gyermek. "Minden gyerek egyedi, és mint ilyen, joga van elvárni személyisége tiszteletbetartását, szüksége van arra, hogy a saját ritmusának megfelelően éljen és pihenjen, joga, hogy ne legyen mindig tiszta és tökéletes, joga van hibázni, szüksége van a feltalálásra, alkotásra, szüksége van esztétikai érzelmekre, joga van bármiféle tudás megszerzésére" / Celestin Freinet /
Gálfi Anikó - okleveles gyógypedagógus-pszichopedagógus
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez