Elengedni a szerelem érzését
"Kötöttem egy egyezséget Istennel..." Kezdhetném így is a mondatot, de nem... Voltaképpen saját magammal kötöttem meg ezt az egyezséget, ami arról szól, hogy mindig megteszem, amit szeretnék és kimondom a bennem lévő érzéseket akkor is, ha nem találok rá befogadó füleket.
Naivitás lenne azt hinni, hogy mindig a szeretet ad erőt és gyógyít meg? Vannak olyan személyek, akiket csak úgy szerethetünk, ha nem vagyunk mellettük. Az emberek rettegnek az elutasítástól, és attól még jobban, hogy egyedül maradnak. Ezért képesek inkább "hideg szívűvé" és érzelemmentessé válni. Pontosabban csak kifelé ezt mutatni, de legbelül ők is ugyanannyira „belehalnak” az érzésbe, ha nem még jobban. Nem mondom, hogy könnyű menet, amikor valaki, akit szeretünk és fontos nekünk, nem ugyanazt érzi, amit mi, de attól, hogy benne nem indult el ez a folyamat, vagy másképpen lát minket, attól mi még szerethetjük őt. Mi több, ő is szerethet minket és lehetünk számára fontosak, csak a szeretet egy másik formájában.
Hiszen miről is szól ez az egész? A teljességre való törekvés nem azt jelenti, hogy akkor vagyunk kerek egészek, ha viszont kapunk egy érzést, amit adunk. Hanem, ha attól érezzük magunkat teljesnek, hogy igen is megtehetjük, hogy felvállalva önmagunkat, szeretünk valakit. Nem véletlenül mondják ősidők óta, hogy a szeretetnek önzetlennek kell lennie. Fájni fájhat és igen, a legnehezebb megküzdenünk azzal, hogy nem kaphatjuk meg, ami olyan sokat jelent nekünk, de amikor megtanulod legyűrni ezt a harcot, akkor egy egészen más értelmet nyer a szereteted. És ezzel együtt te magad is, mert megtapasztalod azt, hogy mennyire erős is vagy és mennyi mindent kibírsz. Azt az oldaladat láthatod meg, amelyet talán még nem is ismertél. Bárki bármit mond, egész életünk legkeményebb küzdelmeit az érzelmeinkkel vívjuk meg. Az elengedés pedig mind közül a legnehezebb, mert mindig az villan be legelsőnek, hogy vajon mi lesz ezután velünk? Hogyan kezeljük majd az érzést? Holott ez egy eleve hibás reakció.
Ha találsz egy embert, aki ki tud mondani olyan szavakat is, amit te is tudsz, de nem vagy képes bevallani magadnak, és kizárólag ő az, akitől ezt el is tudod fogadni, akkor egy olyan személyre akadtál rá, aki többet ér annál, hogy ellökd magadtól pusztán amiatt, mert nem lehet úgy melletted, ahogyan azt te szeretnéd. El kell engedned, de nem őt, hanem csak a görcsös akarást, az egót, az önző szeretetet. Nézz körül a világban és meglátod, hogy minden, ami erős, minden, ami igazi, azt a tiszta szeretet tartja össze. Ne állj be a sorba azzal, hogy te is csak magadra gondolsz. Nincs szüksége senkinek arra, hogy egy előre legyártott séma alapján viselkedjen. Az, hogy képesek vagyunk a szeretet ezen formájára, a lehető legnagyobb hatalom.
Talán túlságosan is sokat adunk arra, hogy mások hogyan gondolkoznak rólunk majd, de ez nem kell, hogy számítson, mert mindig lesz, aki pro és kontra érvekkel meg tudna győzni. Az egyetlen út az az, ha elengedjük a félelmet, megmutatjuk önmagunkat, a szeretetünket, nem hagyjuk, hogy úrrá legyen rajtunk az önös érzés, és elfogadjuk, amit kapunk. Vállalva ezzel mindent, amitől féltünk addig. Nincs olyan, hogy hiába való érzés vagy szeretet. Mindig okkal történnek ezek a dolgok és éppen ezért nem szabad kételkednünk magunkban. Az elengedés, nem egyenlő a lemondással. Nem kell lemondanunk valakiről emberileg, csak mert el kell engednünk azt az érzelmi interakciót, amit elvártunk tőle. Idő és energia, míg helyén tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket, de a kezdőlépés is eredmény.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez