Elefántcsont és ébenszín
Miniinterjúnk bepillantást enged Udvarhelyi Zsuzsanna festőnő művészetébe.
A festés ajándék és felelősség. Amíg festek, az elmélyült, nagyon erősen átélt pillanat. Ha hasonlítani kellene az érzést valamihez, akkor azt mondanám, olyan mint a meditáció és a megfeszített sportteljesítmény. Kiüresedett tudatot és koncentrációt követel. Életfeladat, és ezért hálás vagyok. Természetesen, minden feladat lemondással is jár, de bőségesen kárpótol az alkotás öröme. A festés ablak a világra, amelyet magamnak és másoknak nyithatok. Képei témája szinte mindig a Nő.
Miért foglalkoztatja ez a téma?
Azt hiszem, a képeim allegorikusak, emberi érzelmeket jelenítenek meg, férfi és női érzelmeket vegyesen. Egyszerű, mindennapi élményeket, olyasmit, ami mindenkinek megadatik. Az, hogy az alakok női formát öltenek inkább abból adódik, hogy a férfi érzések ábrázolására kevésbé vagyok alkalmas. Hamisan csengenek, vagy túlzottan, színpadiasan maszkulin jegyekkel bírnak, vagy női elemek is keverednek bele. Nőnek születtem, így a női érzéseket, ösztönöket tisztábban és erőteljesebben tudom megjeleníteni.
Mi inspirálja?
Mindennapi mozzanatok. Fontosak nekem azok az emberek, akik időt szánnak arra, hogy megéljék az élet jeles eseményeit. Minden mérföldkő, a fogantatástól a halálig jelentősséggel bír. Az egyes életszakaszok megélése tudatos, ösztönös és lelki szinten zajlik, ezeknek a folyton változó prizmáknak a megjelenítése a feladatom. A Festő dolga szerintem nem az,hogy olyasmit mutasson meg ami már látható, hanem, hogy azt mutassa meg, amit nem tudunk meglátni, de tudjuk, hisszük, vagy, érezzük hogy létezik.
A szecesszió kétségkívül hatással volt a stílusára. Miért a szecesszió továbbgondolását tűzte ki célul?
Amikor hosszabb ideig vagyok külföldön, a szecessziós elemek felerősödnek munkáimban. Ez egyfajta honvágy, számomra a szecesszió Budapestet, a szülővárosomat jelenti. Később szándékosan kerestem olyan városokat, ahol az art nueveau erős hatást gyakorolt, és mindig úgy éreztem, hogy a polgári-dekoratív ornamentikájú bécsi, és francia társaival szemben a magyar szecesszió dekadens és erőteljes expresszív erejével tűnik ki. Korábban sokféle stílussal kísérleteztem, de ez inkább eszközkeresés volt, hangolás a munkára.
Már több kiállítása is volt külföldön. Hol értik jobban a művészetét, ott vagy itthon?
Sokszor nehezemre esik egy-egy képről beszélni, mert úgy érzem, az én kifejezőerőm vizuális, és szavakkal kifejezve szegényes és igaztalan lesz. Amit tudatni szeretnék, azt képileg mutatom meg. Mivel a vizualitás nyelve egyetemes, nem országokon, hanem egyes embereken múlik a megértése. Talán nem is szólhat mindegyik kép mindenkihez, és nem is jelentheti ugyanazt két embernek, de remélem, kapukat nyit meg az önismerethez, akkor, amikor nyitottak vagyunk rá.
A festményeken kívül kipróbálta vagy kipróbálná magát más műfajban is? Technikailag sokat változott az évek alatt?
A technikai kísérletezés állandó, freskó, dombormű, olaj, arany, számtalan lehetőséget rejt. De ez természetes megújulás nem útkeresés. Az utamat már megtaláltam, csak járnom kell rajta.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez