Egy passzív agresszív személy nem képes és nem hajlandó kimutatni valódi érzéseit
Egy passzív agresszív személy nem hajlandó kimutatni a valódi érzéseit. Hangulata instabil, a belső élményeiről, saját érzéseiről nehezen beszél, hiába faggatja bárki, és próbálja megnyitni, gyakran meddő próbálkozás.
Önmagát az áldozat, a mártír szerepébe helyezi, a törődésért és figyelemért gyengének, esendőnek mutatkozik, aki gondoskodásra vágyik. Dacos, feszült, nemtörődöm, feledékeny, bizonytalan, szarkasztikus és depresszív. Érzelmeit, a saját szükségleteit, alapvető elvárásait, vágyait a kapcsolataiban nem képes kifejezésre juttatni. Vele az érzelmek hullámvasútján utazunk, egy nap imád, és megfojt a szeretetével, másnap érthetetlenül távolodik, rideg és elutasító.
Ő nem kiabál. Nem ordít, és nem vetkőzik ki önmagából. Nem veszít kontrollt, és látszólag még alá is rendelődik a másik embernek. De ez csak a felszín, mert képtelen nyíltan, szemtől szemben kifejezni a haragját, dühét, frusztrációit. Ráadásul imád az áldozat szerepében tetszelegni, szereti gyengének, sebezhetőnek mutatni magát egy kis törődésért, figyelemért, szeretetmorzsáért. Soha nem mond nemet semmire.
A passzív-agresszív emberrel talán az a legnagyobb baj, hogy mond valamit, de az valahogy sosem realizálódik, igent mond, de szándékosan halogat, persze, nagyon szívesen, hallottuk már tőle milliószor, de ahogyan mosolyogva, kedvesen kimondta, már meg is tagadta a kérésünket. Képtelen kifejezni a dühét, egyéb negatív érzéseit, ezért a másikat dühíti fel, duruzsolja a szurkapiszkálódó, mérgező mondatokat, taktikájának alapja, hogy a másik érezze rosszul magát, tehetetlenségében tomboljon, sírjon, vagy csak szimplán legyen bűntudata. Egy passzív agresszív társ nem áll bele egyetlen megoldásra váró szituációba sem, nem sorakoztat fel érveket, és nem próbál meggyőzni. Nem is bízik önmagában, saját alkalmasságában, abban, hogy ő számítana, hogy az érveivel meg tudna győzni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez