Egy bérgyilkos zseniális fia - amit eddig nem tudtál Woody Harrelsonról

Woody Harrelson az egyik legsokoldalúbb színész az amerikai filmes színtéren. Szerepei a lehető legszélesebb skálán tették lehetővé színesen gazdag képességeinek kibontakoztatását.

Sem a könnyed vígjáték-karakterek, sem a drámai szerepek, sem a legelvetemültebb, aljas gazemberek megformálása nem okozott különösebb problémát számára. Kvalitásait a fellelhető filmográfia a felsorolás nélkül is gyönyörűen igazolja.

Azonban a valósághoz, amit át kellett élnie, egyetlen általa megformált karakter szélsőségei sem érnek fel. Vagy még inkább le. Édesapja (az édes jelen esetben a lehető legnagyobb távolságtartással kezelendő), Charles Harrelson sokszoros bérgyilkos volt. Aki saját bevallása szerint több tucat gyilkosságban volt érintett. Többször is ült börtönben, legutolsó elítélésekor - egy szövetségi bíró meggyilkolásáért - kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ott is maradt 2007-ben bekövetkezett haláláig.

Egy bérgyilkos zseniális fia - amit eddig nem tudtál Woody Harrelsonról - STYLENEWS - - életrajz, érdekességek, woody harrelson,

Nehéz elképzelni azt a lelkiállapotot, ami azután következik, mikor egy ilyen élethelyzettel, ilyen sokkoló információval kell valakinek szembenéznie. A saját apjáról.

Harrelsonnak több szerepe is akadt azóta, de hozzám legközelebb Bill Willoughby sheriff karaktere áll, akit a Martin Mcdonagh rendezte Három óriásplakát Ebbing határában című 2017-es filmjében formált meg zseniálisan. Eddig is nagyra tartottam, de miután elért az információ, hogy milyen mély dzsungelből kellett kiverekednie magát, hogy aztán ilyen átszellemült és a legteljesebb átéléssel bíró alakításokat tegyen le az asztalra, a legnagyobb elismerésre ösztönöz.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Kántor István

Nem vagyok Krúdy. És Bukowski sem. Habár mindketten szerették a hagyományos és kissé avítt vendéglátóhelyek szolgáltatásait más és más korokban és földrajzi egységben, egy dolog mégis összeköti őket. Na jó, kettő. Az egyik, hogy mindkettejüket szeretem. A másik, hogy vákuumszerűen magába rántó egyszerűséggel és mélységgel élték meg a zsigerien emberit, és ugyanígy adták is vissza. Ilyen vagyok én is. Néha karcos, olykor kicsit gyermeki, máskor talán keményebb. Ez mind igaz rám. És hogy mit fogok közölni, majd adja a stílust. De egy bizonyos: a véleményemet, gondolataimat nem szándékozom megfeleltetni valami előre gyártott elvárás-halmaznak. Írok filmajánlót, gyerekkori sztorikat, vagy csak reakciókat a körülöttem veszett zajjal dübörgő világ hangjaira. Férfi vagyok. Közelebb a negyvenhez, mint a harminchoz. És közelebb az éghez, mint a földhöz. És amíg vannak szárnyaim, egy-két lehulló tollamat a tintába mártom...