Így megy ez. Drezda óta pontosan tudjuk egy zseninek köszönhetően. A lángoló pokolban is léteznek humanisták.

Kurt Vonnegut a humanista, aki átélte Drezda pokoli bombázását, és azóta sajnos eltávozott közülünk az Ötös számú vágóhíddal írta ki magából a háború borzalmát, olyan nézőpontból, amilyenre csak nagyon kevesen képesek. Egy humanista, aki látta az égő zsiráfot a tűzvészben, a felbukkanó Kilgore Trout és egy fura csavar, ami csakis a mesterre jellemző. Billy Pilgrim amolyan alteregoként félúton a huszadik század és a Tralfamador bolygó közt, és bent a pincében, miközben odafent ég a város. Vonnegut hadifogolyként is a föld alatt vészelte át a kibírhatatlant, amikor is a szövetségesek lebombázták az Elba-parti Firenzét, ahol az álltakert lakói hasonlóan az emberekhez nagyon, de nagyon sokan odavesztek.

Tralfamadoron nem lineáris az élet, hanem minden pillanat egyszerre létezik, és teljesen mindegy, hogy a életünk melyik pillanatában is járunk, a múlt éppen úgy a részünk, mint a jelenünk vagy a jövőnk. Így természetesen  a távozás is könnyebb, és amikor valaki meghal, újra és újra halljuk a védjegyként is szolgáló vonneguti mondatot.

Mindenki ismeri.

Így megy ez.

A könyv először 1969-ben jelent meg, azóta számtalan kiadást ért meg, hazánkban legutóbb a Maecenas adta ki.

Film is készült belőle, 1972-ben George Roy Hill alkotása a Cannesi Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének különdíját érdemelte ki.

Hogy teljes legyen a csavar, érdemes megjegyezni, hogy a könyv dramatizált változatát 1976-ban a moszkvai Szovjet Hadsereg színházában is bemutatták.

Az alcímben Vonnegut a gyermekek keresztes hadjáratának titulálja a második világháborút.

A múzsák hallgattak. A háború utáni csend pedig Isten hangja volt.

A legnagyobb humanista egyik legnagyobb műve.

Pacifistáknak kötelező olvasmány.

Nem azoknak pedig azért, hogy azok legyenek.

Így megy ez.

Bokros László

• Az ötös számú vágóhíd Kurt Vonnegut

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!