Edzői tevékenységünk során a legértékesebb, legérzékenyebb „anyag” képezi munkánk tárgyát: maga az emberi test.
Beszélgetés Sebestyén Tamás személyi edzővel, rehabilitációs edzővel, aki ezen kívül az ország legnagyobb fitnesz iskolájánál, az IWI-nél oktató, illetve egy budapesti edzőterem szakmai vezetője.
Hogyan kezdődött a „barátságod” fitnesz világával?
Anno a középiskola utolsó éveiben, amikor egyre közeledett a pályaválasztás volt bennem egy érzés azzal kapcsolatban, hogy mindenképpen olyan pálya felé kell haladnom, ami igazán boldoggá tesz, mert meggyőződésem, hogy csakis akkor tud valaki a munkájában 100%-ot nyújtani, ha igazán szereti, amit csinál. Így hát egyértelmű volt számomra, hogy a sporttal kell foglalkoznom, ezért be is iratkoztam a TF-re, ahol az akkori irányvonal az aerobik volt, ami kissé idegen volt számomra jégkorongos múltam után J Egyetem alatt, illetve után több képzést is elvégeztem az International Wellness Institute (IWI) repertoárjából. Már akkor hatalmas vonzalmat éreztem a fitneszoktatói pálya iránt, nagy álmom volt, hogy egyszer majd én is ugyanott taníthassak, kiállhassak a tanítványok elé és átadhassam mindazt, amit korábban én is megtanultam. Ez az álmom pedig egy évvel ezelőtt vált valósággá.
Személyi edzőként te mire figyelsz oda nap mint nap?
A napi rutinból nem maradhat ki az edzés, amit annak ellenére, hogy a napom nagy részét az edzőteremben töltöm, sokszor bizony kihívást jelent összehozni. Ugyanis nem ritka, hogy választás elé kényszerülök, ahol döntenem kell, hogy két személyi edzés közötti órácskát edzéssel vagy étkezéssel töltsem, ennek ellenére általában mégiscsak sikerül teljesítenem mindkettőt. Merthogy nem szabad elfelejteni, hogy a helyes táplálkozás éppolyan fontos, mint az edzés és a pihenés. Nem mondanám, hogy szigorú étrendet követek, nem számolom ki, hogy hány gramm szénhidrátot és fehérjét viszek be egy nap, mert nem versenyre készülök. Amit fontosnak tartok az a minőségi alapanyag, ebből viszont nem engedek. Igyekszem mindig megbízható helyről, minél természetesebb, finomítatlan alapanyagokat beszerezni. Ezen a téren ragaszkodom az eddig jól bevált szokásaimhoz, mindig ugyanarról a helyről szerzem be a zöldségeket, a húsokat és egyéb termékeket is, megvan, hogy melyik árustól mit veszek és mikor.
Az étkezésen kívül természetesen fontos még a megfelelő folyadékbevitel, ami nálam minimum 3, de inkább 4 liter víz naponta. Sok tanítványomnak az elején talán ez az, ami a legnagyobb problémát okoz az életmódváltásban, sokan panaszkodnak, hogy ők bizony nem tudnak ennyit inni naponta, mindez azonban szerencsére csak addig szokott tartani, amíg ez a mennyiség szokássá nem válik. Ugyanez igaz az edzésre is, ami csak addig megterhelő, amíg szokás nem lesz belőle, utána ugyanis annak ellenére, hogy továbbra is kihívást jelent, annál nagyobb élvezetet lel benne az ember.
Pozitív irányba megváltoztatni emberek életét jó dolog lehet. Mint minden hivatásnál így ebben is vannak sikerek, mit tekintesz a legnagyobbnak?
Nehéz lenne kiemelni akár egyet is, hiszen számtalan pozitív élménnyel gazdagodom, nap, mint nap, a munkám során. Már önmagában az is hatalmas élmény és eredmény, hogy embereknek segítek egészségesebb életet élni, felépülni egy sportsérülésből, lefogyni, hogy újra jó legyen a tükörbe nézni vagy csupán megtapasztalni a mozgás örömét. És leendő személyi edzőket tanítani egy olyan szakmára, ahol ilyen élményekkel gazdagodhatnak, fantasztikus érzés. Csodás dolog a sport által adni másoknak, éppen ezért inkább tekintem szenvedélynek, mint egyszerű munkának a tanítást, edzések tartását. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, amire igazán büszke vagyok, akkor a látássérült tanítványom sikereit hoznám fel. Néhány hónapja foglalkozom egy születése óta vak emberrel, aki bizony kitartásával, céltudatosságával és a sport, az edzés iránti alázatával sokunk számára példakép lehetne.
Hogyan motiválod a tanítványaidat?
Elmondani nem lenne egyszerű, ezt ugyanis meg kell tapasztalni mindenkinek! Létünk eleme a mozgás, ha erről valakit győzködni kell, ott már gondok vannak. A motivációt mindenkinek saját magában kell megtalálnia. Ha a tanítvány nem rendelkezik belső motivációval, 100 brilliáns edző is kevés lenne a siker eléréséhez. Mindenkit más motivál, van, aki fogyni szeretne, van, aki izmosodni, más a teljesítménye fokozása céljából edz és akad, aki csak az egészségesebb jövője miatt jár le a terembe. Az edzéscél valójában majdhogynem lényegtelen, ahogyan a mozgásforma is. A lényeg, hogy mindenki megtapasztalja a mozgás örömét, azt, hogy milyen küzdeni egy célért, egy fárasztó munkanap után a kanapé kényelme helyett lemenni a terembe és onnan egy kemény edzés után mégis felfrissülve kijönni vagy egyszerűen csak belenézni a tükörbe és azt mondani, hogy „Na végre!”. Ezek olyan dolgok, amiket ha nem él át valaki, nehéz körül írni, ezeket ki kell próbálni.
Mint minden másban, a fitneszben is vannak trendek, Te hogyan követed ezeket, illetve hogyan aktualizálod a tudásodat?
Nem feltétlenül követem az éppen aktuális trendeket. Vannak alapelvek, amik szerint az edzéseimet tartom és ezekhez szilárdan ragaszkodom. Ilyen például, hogy a mozgás minősége előnyt kell élvezzen a mennyiséggel szemben vagy a preventív edzésszemlélet. Ami pedig a tudásom aktualizálását illeti, arra mindig fordítok időt. Mint minden más tudományág, a sporttudomány is fejlődik és ezzel csakis úgy lehet lépést tartani, ha valaki folyamatosan képezi magát. Igyekszem minél több téren eleget tenni ennek, folyamatos részvevője vagyok a sportszakmai szemináriumoknak, workshopoknak. A munkám része a sporton kívül a pszichológia és a kommunikáció is, nem mindegy ugyanis, hogy egy nehéz feladatsor alatt hogy lelkesítesz valakit vagy egy egész napos előadáson hogy tartod fent a résztvevők figyelmét, különösen az ebédszünet után. Próbálok ezeken a területeken is helytállni és minél több szakmai folyóiratot olvasni, illetve az összes olyan képzésen részt venni, amit értékesnek tartok.
Mik a szakmai terveid?
Sok tervem van, ezek közül néhányat említenék csak meg. Szeretnék továbbra is minél több embert közelebb juttatni a céljához a sport által. Szeretném, ha minél több embernek tudnék átadni egy részt abból a szemléletből, amit helyesnek tartok. Szeretném, ha az edzőteremben, ahol dolgozom, létre tudnék hozni valami egyedit, szeretném, ha egy olyan hely lenne belőle hosszú távon, ahova, ha besétál valaki, érezze, hogy itt nem csak gépeket és súlyokat talál, hanem élményt kap és otthon érezheti magát. Az álmom, hogy egyszer tarthassak egy nagy előadást, amit több száz ember hallgat majd végig izgatott figyelemmel és a végén úgy távozik, hogy azt érzi most valami igazán különlegeset kapott.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez