Édes kis bűnbeesés
Amióta világ a világ, és ember az ember, azóta létezik a bűn is, mint olyan. Valahogy, ilyenkor a kései tavasz hamvas pezsgését érzékelvén, mintha újra divatba jönne bűnbe esni. A csábítás szele, lágyan cirógatja az arcunkat, úton-útfélen színes, szagos, már-már giccsesen szirupos nyalánkságokba botlunk, a kirakatokban kacéran kínálják fel magukat a tejszínhabos púderszínű krémkelyhek, a csészényi forró csokoládék és a cuki kis édességek.
Kérdem én, hogyan is lehetne ellenállni, amikor észrevétlen a szánkba csúsztatják a trendi kis macaronokat, és gigantikus méretű menta és vanília fagylaltcsodák csordogálnak a karamellás tölcsérek oly ínycsiklandozó falán? Egyáltalán, kötelességünk e az önmegtartóztatás, vagy most az egyszer megengedhetünk magunknak egy kis édes bűnbeesést? – a szabad akarat jogán, én az utóbbit választottam.
Bűnbeesésem körútja során észrevételeztem, hogy desszertfronton is hódít a pasztell, sőt mi több, a szivárvány minden árnyalatában népszerű a cukiságok körében, az áttetsző nude-tól, a friss menta, és üde almazöldön át, a habos citromsárgán keresztül a púder rózsaszínekig.
Utolérte a bűn Budapestet is, és a bűnös város utcáin, hamísítatlanul megjelentek a hét főbűn egyikének, a torkosságnak a jelképei, a harapnivaló, nyalnivaló megunhatatlan finomságok!
Habos, krémes édes séta a bűnös Édenkertben:
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez