Diótörő: téli álomvilágból szőtt gyermek szerelem
December 20-a volt és már kérlelhetetlenül közeledett a Karácsony. Az emberek rohamtempóban futkároztak a bevásárló központokban- mint pókok a falon. Leértékelések, őrjítően villogó reklám táblák, felhúzhatós, hahotázós télapók csábították a kiéhezett vásárlókat a boltokba. Az ünnepi forgatagban- vagy nevezzem inkább hajszának?- egy kislány megelégelte a nagy futkorászást. Apró lábait csak úgy kapkodta egymás után. A földig érő, mikulásos tüllszoknyája és csúszkálós lakkcipője sem könnyített a helyzeten.
Egy kósza pillanatban elszakadt a cérna.A kislány elengedte szülei kezét és az áruház kellős közepén, dühösen fújtatva ledobta magát egy közeli bársony kanapéra. Kétségbe volt esve, hiszen már négy órája próbálta felvenni a verseny tempót a családjával, sikertelenül. Elege lett a divat üzletekből, a nyavalyás számítógépekről futtatott ,szörnyen fontos eszmefuttatásokból és a 104. karácsonyi izzókészlet felkutatásából.
Mondanom sem kell, nagy sértődés vette kezdetét és a "nem szólok hozzátok, hagyjatok békén, fáradt vagyok, éhes vagyok, pisilnem is kell, mikor megyünk már haza?,illetve ott vagyunk már?" együttes rémes kombinációja. A szülők számára ez a nem beütemezett kis dühroham szörnyű időkiesést jelentett, hiszen a Pandora, Rolex, Tchibo és egyéb "kihagyhatatlan" üzletek még mind hátra voltak! Felháborító, hogy a gyerek nem bírja! A bébiszitter... Na, hát az is megéri a pénzét, hogy pont ezen a napon nem ért rá! A gyereknek vajon mit vegyünk így? Hát azért az mégsem pálya, hogy lássa az ajándékát! Elhiszi majd vajon, hogy az Angyalka hozta?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések visszhangozhattak a szülők fejében, amikor magukkal rángatták kislányukat a nagy ajándék beszerző körútjukra. Mindezt karácsony előtt 4 nappal. Miután a lelki háború elcsitult a csöppség szívében,önként (de nem dalolva!) feltápászkodott a szófáról és alá vetette magát a többség akaratának. Folytatódott a verseny futam.
4 nappal ( és 123 megvásárolt ajándék csomaggal) később...
Nagy volt a sürgés-forgás a család konyhájában, a nappaliról már nem is beszélve. Mennyei fahéjas-szilvás kuglóf illata szállt a levegőben.Eljött végre a szenteste, kint pedig puha, csillogó kis pelyhekben hullott alá a hó. A családban mindenki izgatottan várta az ajándékozás örömteli pillanatát, főleg a gyerekek. A nagy bevásárló túra után lecsillapodott kis apróság is kacagva ült a karácsonyfa mellett, kezében forró csokoládé és télapó formájú, cukorral hintett mézeskalács. Alig várta, hogy kiderüljön, ő vajon mit kap idén? Hirtelen leoltódtak a fények, a gyerekeket kitessékelték a nappaliból- mondván, az Angyalka most szállt le a házuk tetején. Csend és sötétség honolt a ház falai között, a várakozás minden pillanata egyre izgalmasabb és szívdobogtatóbb volt a kislány számára.
Amikor végre beengedték őket a nappaliba, ő már lélekszakadva rohant a fához. Egy hatalmas, téglalap alakú, baba rózsaszín csomagolópapírba bugyolált ajándék várt rá. Nem is várt tovább, csillogó szemekkel tépte le a csillámló papírt a meglepetésről. Ami ezután következett, az már-már mesébe illő volt.
A csomagoló papír egy gyönyörűen megmunkált, bíbor vörös berakásokkal és aranyló kövekkel díszített diótörőt rejtett. Arcvonásai kisfiúsak voltak- ugyanakkor viszont megdöbbentően jóképűnek és élethűnek látszott. Szeme megnyerően csillogott és az egész "lényében" tükröződött egy álom világ. Egy álom világ, amelyre a kislány már nagyon régóta vágyakozott. Megnyugvás, szeretet, izgalom és biztonság.
Minden érzés, amire csak szüksége lehetett a csöppségnek,benne volt abban a két csodaszépen csillogó üveggolyóban.A szemében. A kicsi teljesen bele szeretetett a játékba és örök társául fogadta. Alvótársa volt, amikor rémálmok vagy fájdalmak gyötörték, az iskolában egyetlen barátjaként védte és támogatta őt. Az éjjeli órákban pedig soha ki nem mondott titkokat suttogott a fülébe.A diótörő türelmes és megnyugtatóan lágy mosolya mögött egy érző szív lapult.
17 évvel és temérdek álommal később
2020 decemberét írjuk, a sértődékeny gyerek azóta felnőtt. 23 éves és hihetetlenül szentimentális alkat. Hisz a csodákban, a valóságban viszont annál kevésbé. Örül, hogyha valaki megmosolyogja egyedien feltűnő stílusa miatt. Képes hupililát hordani élénk zölddel, ha épp úgy tartja jónak. Amikor megkérdezik tőle, mit jelent számára a karácsony, hosszú históriákba és romantikus, sokszor elcsépeltnek tűnő körmondatokba kezd. Meglepő vagy sem: minden mondatban szerepel valamilyen formában a diótörő szócska.
Ha eljön a december, lázasan fürkészi az interneten a Diótörő balettra még éppen elérhető jegyek számát. Egy egész ólom katona hadsereget sorakoztatott fel, több év alatt. Lelkesedése és őszinte rajongása a diótörő felé töretlen a mai napig. Egy dolog azonban bizonyos: az a kislány, aki 17 éve rózsaszín csillogós papírba csomagolt ajándékot bontogatott, nem csupán egy ünnepi meglepetést kapott. A diótörő ikonikus alakjával egy mesevilágot és a gyermeki rácsodálkozás báját fogadta a lelkébe azon a karácsonyon. Örökre.Visszavonhatatlanul.Az a kislány pedig én vagyok.
Csodaszép adventi készülődést és diós bejgliben gazdag, felhőtlen karácsonyt kívánok!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez