Amikor New Orleans Afrikába megy...

Az USA-beli Tenesse államban született afroamerikai jazzénekesnő – aki tavaly a Művészetek Palotájában adott nagy sikerű francia sanzon-estet – úgy döntött, hogy visszatér népe afrikai gyökereihez. Tette ezt úgy, hogy fogta magát, és elutazott a fekete földrészre, egészen pontosan Maliba (innen a Malian Journey, azaz Egy mali utazás alcím), hogy felkutassa, honnan jött, hová tart, milyen tradíciók és kultúrák kötik össze népét az óceánon innen és azon túl.

Társai és segítői helyi muzsikusok, az ún. mandingo zene neves előadói voltak. Velük együtt játszik e lemezen a szó szoros értelmében afro-amerikai zenét. Ebben a 13 nótában a fekete Amerika, vagyis a soul, a jazz és a blues folytat párbeszédet az autentikus afrikai népzenével. Méghozzá úgy, ahogyan még sehol nem hallottam. Miként a zenében váltakozik e két világ sajátos hangulata, a dalok szövegeiben is váltja egymást az angol és a mali nyelv. Azért inkább a népzene az, ami előnyben van, hiszen pont ez volt a cél; a jazzes részek inkább alapot szolgáltatnak, alázatosan fejet hajtva a tradíciók előtt. A műfajok közötti kontraszt az, ami egy igen érdekes egésszé gyúrja össze a látszólag összeférhetetlen apró részleteket. Úgy gondolom, ezen az albumon találkozott egymással igazán a fekete nyugat és kelet, s e találkozásból mi, európaiak is rengeteget tanulhatunk. A Red Earth (A malian journey) a 2007-es év egyik legfontosabb lemeze mind a jazz, mind pedig a világzene műfajában. Ami itt hallható, az MŰVÉSZET és KULTÚRA! Csupa nagybetűvel!

:

• Dee Dee Bridgewater: Red Earth /A malian Journey/

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!