Csaltak a kaszinóban, brutális kínzás lett a vége
Van ahol nem szabad hibázni, mert könnyen ráfázik az ember.
A Casino Robert De Niróval szinte mindenkinek megvan, akit érdekel a bűn logikája. És persze ott a csodás Sharon Stone, a kegyetlen Joe Pesci, és minden ami a csillogás mögött van. A baseballütők suhogása, a hibázás szinte nullára való visszaesése, és minden ami a követhetetlenül kemény világot jellemzi. Sam „Ász" Rothestein dolga egyszerű, felügyelni szinte mindent, hogy sohase legyen gond, hogy minden úgy menjen, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Vagyis, hogy nyerjen a bank, és a játékosok mindvégig felügyelet alatt álljanak, és a felügyelők is, és azok is, akik őket felügyelik.
Nicky Santoro persze nem teszi egyszerűvé a történetet, ahogyan Ginger sem, de hát azért vagyunk ott ahol vagyunk, hogy semmi se menjen simán, és a végén igazi nyertes se legyen. Mert ugyan "Ász" szinte mindennel tisztában van, azzal azonban nem, hogy bizony az alvilágban a hölgyekben sem lehet vakon megbízni, hiszen úgy fordul pillanatok alatt a kocka, és a hierarchia, hogy követni csak az tudja, aki nagyjából tisztában van vele, hogy miből mi következik.
Persze a már említett baseball ütők mellé némi kábítószer is dukál, és válogatott kínzások, és sok kiabálás, azért az mégiscsak felháborító, hogy vannak olyanok, akik nyernek a játékgépen, és olyanok is, akik ezt nem veszik észre.
Mindketten hibáznak, vagy legalábbis vétenek a Casino játékszabályai ellen.
Sokan kritizálták annak idején, de Scorsese műve mindenképpen útmutató azoknak, akik játszanak, vagy esetleg felügyelnek, ugyanis a logika szinte minden helyzetben érvényes.
Vagyis, hogy semmiben és seniiben sem bízhat az ember.
Legfeljebb saját magában. Egy kicsit...
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez