Családom a távolban
Az emberi kapcsolatok hetének keretein belül, úgy gondoltam megosztom veletek az én személyes történetemet arról, hogy vegyes házasságból születve, miként élem meg a kapcsolattartást a szeretteimmel.
Apai oldalról marokkói származásomat sokan nem is sejtenék, azonban mégis így van. Bár itt születtem Budapesten, az idő előrehaladtával és ahogy „öregszem”, egyre erősebben érzem a multikulturalizmust. A családi szokásainkban nem sokat tapasztaltam apám származásából. Azon kívül, hogy szigorúbban nevelt és óvott a fiúktól (ami valahol érthető), nem volt rám kényszerítve semmilyen tradicionális norma, sem pedig a muszlim vallás. Nem kellett takargatnom magam, sem konzervatívan öltöznöm vagy szigorú szabályok között élnem soha. Teljesen európai családminta alapján éltük a napjainkat. Talán pontosan emiatt sokáig nem is éreztem hiányát annak, hogy gyakorlatilag semmit nem tudok a családom Marokkóban élő részéről. Olyannyira, hogy amikor apám 2008-ban kiutazott 3 hétre a családjához, én kategorikusan elzárkóztam attól, hogy vele menjek. Természetesen ezt azóta is bánom. Ugyanakkor azon a ponton valami megváltozott. Apám egy videóval a kezében állított haza, amelyben a család minden tagja küldött nekem egy személyes üzenetet. Arabul sajnos nem beszélek, ezért franciául és angolul üzentek, hogy mégis megértsem őket.
Akkor fogott el amolyan hiányérzet, és tudtam ez is az én részem, itt az ideje felkutatnom a gyökereimet a másik oldalról is. Kis idő elteltével és a Facebook segítségével, megtaláltuk egymást a rokonaimmal, és döbbenten álltam azelőtt, hogy mennyire szeretnek, annak ellenére, hogy még csak nem is találkoztunk személyesen soha. Ilyenkor jön rá az ember, hogy a családi kötelékek olyan szorosak tudnak lenni, amennyire nem is gondolnánk. Éveken át így tartottuk a kapcsolatot az unokatestvéreimmel, akik mára már szerte a világban élnek. Facebookot, Skype-ot, Vibert és a lehetőségekhez képest mindent kimaxoltunk, hogy , amilyen gyakran csak lehet látni és hallani tudjuk egymást.
2013-ban jött el az a nap, amire akkor már nagyon régóta vártam. Elutaztam Olaszországba, ahol két marokkói unokatestvérem él, és meglátogattam őket. Mondanom sem kell, hogy a reptéren sírva borultunk a másik nyakába, amikor megláttuk egymást, és abban a pillanatban éreztem életem során először, hogy a helyére került a hiányzó darab az énképemben. Elképesztő és nagyon erős érzéseket váltott ki belőlem az a néhány velük töltött nap. A nyelvi nehézségeket remekül át tudtuk hidalni, így gyakorlatilag mindent meg tudtunk beszélni egymással. Hihetetlenül furcsa érzés volt megtapasztalni azt, hogy gyakorlatilag „idegenek” voltak számomra, és mégis mindenben egyformán gondolkoztunk. Azt látni, hogy bár még sosem találkoztunk, mégis a legapróbb szokásaink is hasonlóak. Azt, hogy teljes mértékben önmagam tudtam velük lenni, önfeledten tudtam hangosan beszélni, nevetni, énekelni… Minden olyan dolgot, amit itthon sokszor elfojtottam magamban, mert úgy éreztem furán néznének rám emiatt.
A velük való találkozás változtatott meg rengeteg mindent a személyiségemben. Ma már itthon, Budapesten is merek harsány lenni és vállalni a temperamentumomat, és ami a legfontosabb: büszke vagyok a gyökereimre és arra, hogy igen, én egy félig berber lány vagyok. Megtapasztaltam milyen az, amikor a másik feled is hazatalál és emiatt végtelenül hálás vagyok a Sorsnak. Így, hogy kontinensen belül, ennyire gyorsan és olcsón eljuthatok bárhova a fapados járatoknak köszönhetően, igyekszem azóta is rendszeresen találkozni az Európában élő rokonaimmal. S bár Marokkóba még mindig nem sikerült eljutnom, de tudom hamarosan ennek az ideje is el fog jönni. Nagyon szeretem a családomat és megtapasztaltam, hogy mennyire fontos megismernem a távoli rokonaimat is ahhoz, hogy teljes legyen az önképem.
Zárásként pedig csak annyit szeretnék üzenni azoknak, akik hasonlóan vegyes házasságból születtek, semmiképpen ne zárkózzanak el attól, hogy megismerjék a távolban élő rokonaikat is. Hiszen igazából ezzel csak önmagukhoz jutnak közelebb, így lesz teljes a kép és nyer értelmet, sok, addig nem is gondolt dolog. Többé már nem azt fogod érezni, hogy két külön világ él benned, hanem hogy megtaláltad az egészet. A te egészedet!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez