Csak egy percre
Az annyira múlandó életben olyan sok pillanat van, amit meg kell ragadni. Szeretném megragadni veled. Nem akarok belesüppedni a monotonitásba, a szürkeségbe, a munkába, a hajtásba és a megszokásba. Lehet csak az én jellemem ilyen, talán a boldogság teszi máskor pedig a boldogtalanság de a fénysugarakat mindig erősebbnek találtam az árnyéknál.
Fogd meg a kezem, és sétáljunk tavasszal egy virágos mezőn. Üljünk le a fűbe és a jó időben locsoljuk le egymást vízzel, akár a gyerekek. Dőljünk hátra és nézzük a felhőket miközben nem azzal foglalkozunk, hogy éppen mit kellene még megcsinálni. A langyos esőben szaladjunk ki mezítláb és ne érdekeljen milyen hülyének néz más. A naplemente fényei ragyogják be az arcunk bőrét, mert nem vagyunk restek megnézni azt a pár percet. Egy szál virág illatának megtapasztalása a gyökereitől nem elválasztva több, mint egy egész csokor megvétele.
Ősszel játszunk a levelekkel és élvezzük az ezer szín tombolását. Kápráztassuk el magunkat egy erdei sétával és a friss levegővel. Tulajdonítsunk jelentőséget annak, hogy a madaraknak télen is élelemre van szüksége és tegyünk valamit a környezetünkért. Akár aludjunk egy jó nagyot, mert néha napján az is jár nekünk. Amikor minden szín eltűnik és odakint a világ lassan fehérré változik, ne a meleg lakás legyen az egyetlen hely nekünk. Csináljunk a hóban angyalt és hógolyózzunk egyet, igyunk egy jó meleg teát odakint míg piros az orrunk hegye.
Amikor festjük a lakást hidd el nem gond, ha én is csupa szín leszek mosollyal az arcomon. Készítsünk együtt valamit a lim-lomból. Abban nem vagyok biztos, hogy használható dolog lesz, de abban teljesen hogy iszonyú jó móka. Csináljunk valami hülyeséget, amivel senkinek nem ártunk és engedjük el a fárasztó napot.
Kérlek, légy velem újra gyerek és legyünk önfeledtek egy-egy percre. Ennyinek bele kell férnie az életbe, különben nincs is értelme talán létezni. Ingyen van a boldogság, ha észreveszed a világot magad körül és tudod értékelni a szépet. Hiszen minden ami körülvesz minket csodaszép. Sok a nyűg és a baj, tetemes mennyiségű feladat jut mindenkinek minden napra. A kupac tetejéről azonban nagyon szépen látszanak a ragyogó csillagok.
Énekelj velem ha valamit dúdolgatunk, nem érdekel mennyire jó vagy rossz, csak az érzés a lényeg. Táncoljunk este, miközben takarítjuk a lakást, senki nem kötötte ki a rosszkedvet a házmunkához vagy igazából bármi máshoz.
Nem kell ehhez sok idő, de csak arra vágyom, hogy mindez veled legyen. Dobjuk ki a külvilágot és ugorjunk bele a mostba, most kell élni, a visszasírás idején már nagyon késő lesz.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez