Csak egy álom luxuskivitelben
Létezik egy hely, ahol minden csodálatos és tökéletes. Ahol csend van, ahol mindennek tökéletes a formája, ahol szépség, időtlenség honol és ahol nem történhet semmi rossz. Ahova elmenekülhetünk ha baj van, ha minden végzetesen kilátástalan. Sokan keressük azt a helyet, ahol megvédhetjük magunkat az élet fájdalmas helyzeteitől, a szenvedésekkel teli érzelmi kötődésektől, a kiszolgáltatottságtól, hiszen annyi sérülés ért már mindannyiunkat. Megszállottan hisszük, mint Holly Golightly, hogy valódi biztonságot csak egy olyan tökéletes hely nyújthat számunkra, mint a “Tiffany.”
A világ tele van Holly Golightykkel. Nőkkel, akik elkeseredetten keresik a biztonságot – és ha kell, meg is teremtik maguknak - ahol nem bánthatja őket senki. Ezek a nők félnek az érzelmi, vagy bármilyen más típusú kiszolgáltatottságtól, s nem hisznek a szerelemben. A házasságot is olyan kritériumok alapján keresik, mint Holly Golightly, aki vagy a kilenc leggazdagabb ötven alatti amerikai között kezd férj után kutatni, vagy elkeseredettségében, miután sokadik férj-jelöltjét veszíti el, más koncepció hiányában az ötven leggazdagabb brazil férfi között keresgélne, és őszintén hiszi ez lehet a megoldás élete összes problémájára.
Ez a forgatókönyv ma is csak a filmvásznon működik. Nem tartozni senkihez és nem hagyni, hogy valaki hozzánk tartozzon, biztonságosnak tűnő játék, csak félő, hogy a végén egyedül maradunk. Mert lehet megteremteni mindent magunknak, lehet óriási áldozatokat hozni az önállóságunkért, de tényleg megéri? És vajon valóban létezik az a fajta kiszolgáltatottság nélküli lét, amelyre vágyunk? Nem hiszem. Hiszen elég kilépni az utcára, ahol bármikor baleset áldozatává válhatunk vagy a nehéz gazdasági helyzetben könnyedén fedél nélkül maradhatunk, az egészségünk is bármikor megromolhat. Egyszerűen csak félünk, mint Holly, gyávák vagyunk kimondani, hogy ilyen az élet, hogy az emberek szerelmesek, hogy egymáshoz tartoznak, mert csak így juthatnak valódi boldogsághoz. Menekülünk a kiszolgáltatottság elől, miközben önállóságunkkal – amit rettenetes erőfeszítésekkel árán és méltatlan megalkuvással kötünk - saját ketrecünkbe zárjuk magunkat.
Talán titkon reménykedünk, hogy valaki észreveszi, hogy mennyire szükségünk van rá, ahogy Holly fiatal, kitartott szomszédja is ráeszmélt a valóságra, hogy segíthet valakin, ezen az esendő fiatal nőn, s ezzel a számára is kellemes új érzéssel életcélra talált. A nő így menti meg a férfit és a férfi így menti meg a nőt. S ahogy a filmben a férfi feleszmélése jelenti a fordulópontot, annak meglátása, hogy ez a “ripacs, nagyvilági nő” valójában elkeseredett, szeretetéhes és gyenge, akinek valódi érzelmekre, társra van szüksége, úgy találhatunk mi nők is érzelmekkel, intimitással, mélységekkel és magasságokkal teli kapcsolatra, ahol egymáshoz tartozhatunk, ha elég nyitottak vagyunk rá.
Aztán elkezdődik az élet, az igazi. Az, amelyik nem olyan tökéletes, mint a Tiffany, nem olyan csendes, senkinek és semminek nincs tökéletes formája, és a problémákkal minden nap szembe kell nézni. De ha az ember bátorságot merít hozzá, nem is fog hiányozni ez a tökéletesség, csillogás, elég lesz, ha magunkban dúdolgatjuk a Moon River-t, s marad egy álmunk, amit olykor jó dédelgetni, amolyan Álom luxuskivitelben…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez