Bizonyítsd, hogy igazi vagy!
Mára teljesen szokványos, hogy tényleges fizikai találkozás nélkül is elindul két ember között a beszélgetés és ismerkedés, hisz ott vannak erre a kitűnő internetes portálok, ha más nem, társkereső oldalak. Jobbra, és balra húzogatjuk egymást, vagy az általunk megadott hatalmas adathalmaz alapján sorsolnak össze minket, és ezt majdnem ugyanúgy éljük meg, mintha sorsszerűen egymásba ütköztünk volna kint a természetben vagy az utcán.
De ilyen végképp alig történik, ezt azért tegyük hozzá. Ha mégis előfordul, és találunk valami érdekeset a másikban, akkor hamar elérhetőséget cserélünk, és amint lehetőségünk akad, csekkoljuk a másikat. Na de mi van akkor, ha nincs mi alapján ellenőrizni valakit, és valljuk be, egy kicsit kémkedni a másik után? Nincs huszonnyolc, aktívan használt képmegosztó profilja, nem teszi nyilvánossá folyton a gondolatait, nem sztorizza szét a mindennapjait. Hogyan bizonyítja valaki, hogy tényleg igazi, értékekkel, felvilágosult gondolkodással rendelkező ember? Főleg úgy, hogy legtöbbször nem is a fizikálisan megtörtént találkozás indítja be az eseményeket, azok pedig el sem jutnak a tényleges találkozásig.
Gyanús, ha valakiről alig vannak képek, bejegyzések, ha nincs mit lapozgatni, nincsenek szennyesek, amik között szét lehetne nézni. Egy képet töltöttél fel magadról? - Biztosan kamu vagy, a profiloddal együtt! Kettőt? – Még mindig gyanús vagy! Hármat? – A semminél ugyan több, de az igazat megvallva, még mindig nem győztél meg. Ugyanakkor az is baljós, ha tele vagy tökéletesen beállított képekkel. Ugyan mi igaz abból, amit a publikumnak, a több százezer követődnek közvetítesz? Ha túl tökéletesnek látszol, akkor mindenképpen meg fogom kérdőjelezni a hitelességedet, és tartok majd attól, hogy átverés áldozata leszek. Na meg ki akarna végül úgy randira menni, hogy nem tudja pontosan, kivel fog ténylegesen szembekerülni? Nehéz eligazodni ebben a világban, mert szinte mindennek legalább két értelme van:
Több mint elég képet találtam rólad, amik igényesnek is tűnnek, és tegyük hozzá, ez sokat dob az irántad érzett szimpátiámon. Ugyanakkor tartok tőle, mennyire lehetsz nárcisztikus, mert a képmegosztási szokásaid alapján, már-már a magamutogatás határát súrolod. És mint személyiség, ez nekem egyáltalán nem szimpatikus. A kevés, távolságtartó, sőt, egészséges intimszférára valló képeid alapján egyrészről megkönnyebbültem, mert látszik, hogy rendben van az értékrended, és nem online éled az életedet. Na, de honnan tudom, hogy nem vagy pszichopata, hogy nem-e azért van elhanyagolható számú kép rólad, mert kitalált az egész személyed? Erős dilemmákat kelt bennem ez az egész virtuális tér, és ott csapja be, vagy téveszti meg az ítélőképességemet, ahol csak tudja.
Na igen, az ítélőképességemet, mert minden egyes nap végtelen módon élvezhetem az ítélkezés fura perverzióját. Ítélkezek feletted, amikor az online birodalmadat szemlélem, és az is üzen valamit, ha direkt, dacból hagytad üresen a telkedet. Mindenképpen címkét kapsz, és lesz értékítélet is, mindezt pedig akkor vállaltad be, amikor eldöntötted, hogy részt veszel ebben a játékban. Sajnálhatnálak, de pontosan tudom, hogy te is ezt teszed velem, és másokkal. Akkor meg ugyan mire fel?
Kíváncsi vagyok, hogy ezek után hogyan bizonyítod, hogy igazi vagy. Hogyan hiteted el egy mindent megkérdőjelező, online társadalommal, hogy minden lépésed, az összes morzsa, amit a publikum elé szórsz, az hiteles? Illetve miként fejleszted tökéletesre a színészi tudásod, és csiszolod fényesebbre az imázsod, annak érdekében, hogy megvegyék a terméked? Azt a terméket, amit magadból fabrikáltál, hogy jó esélyekkel indulhass a párkapcsolatok most már online is működő, széles, és sokszínű piacán. Bizonyítsd, hogy igazi vagy, hogy neked ez nem csak üzlet!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez