Bevonzott vágyak
A thai barátnőm mindig azt mondja nekem: hidd el az emberek soha nem véletlenszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Spirituális gondolatai lévén, egyre közelebb vitt engem is ahhoz a látásmódhoz, hogy az életben semmi sem a véletlen műve. Illetve ahhoz, hogyan is teremtsek magamnak dolgokat.
Sokan lesznek, akik kétkedve olvassák majd ezeket a sorokat, és azt mondják magukban „Jó-jó, oké hallottuk már a vonzás törvényét, de majd hiszem, ha látom…" Én viszont hiszem, és ezért már egy jó ideje látom is. Megfordult a fejemben a teória és ma már tudom, hogy előbb van a hit és utána a tapasztalt változás.
Igaz ami, az igaz, én is nehezen mentem bele a dologba, de amikor már a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy mennyi mindent formálhatok meg pusztán a gondolataimmal, akkor rádöbbentem, hogy ez egy fantasztikus dolog. Ha belegondolok, hány olyan alkalom volt és van az életünkben, amikor azt mondjuk, hogy a sors keze játszott közre, és mennyire szürreális, de mégis összejöttek a dolgok úgy, hogy az nekünk a lehető legmegfelelőbb legyen, akkor elképedve nézek. Elég, ha csak arra gondolok, hogy azok az emberek, akik keresztezik az utunkat mennyi mindent tanítanak nekünk.
Volt idő mikor úgy éreztem, vágyom arra, hogy valakinek átadhassam magam, úgy igazán. Ugyanakkor belül éreztem, hogy még nem állok készen egy teljes kapcsolat kialakítására. Nem hittem magamban, de mélyen nagyon vágytam arra, hogy újra érezzek. Érezzem egy másik ember valódi lényét és közelségét. Ugyanakkor az egóm azt táplálta belém, képtelenség, hogy most bármi vagy bárki rám találjon, hiszen az életem a feje tetején áll, és már azt sem tudom, hogyan használjam a nőiességemet. Egyszerűen csak sodródtam az árral és hagytam, hogy a dolgok történjenek. Aztán egy napon, amikor legkevésbé sem vártam, kaptam egy embert, akivel csak úgy szimplán, minden túllogikázás nélkül jó volt együtt lenni. Akivel nem kellett modoroskodni, sem pedig rákészülni a dolgokra.
Tudtam, hogy ez a dolog nem történt volna meg, ha bennem, a tudatomban nem ezen lett volna a fókusz. A fókusz, hogy megkapjam a közelséget, minden erőlködés nélkül. Mindezt úgy, hogy egészen önmagam lehettem. Nulla százalék megjátszás, túlgondolás és mégis ott ült mellettem az ember, akivel nem terveztük, csupán csak megéltük a pillanatot.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez