Bennem élsz
Lopott pillantások, apró, forró érintések. Kinyitom a szemem és ver a szívem egyre hevesebben, mert a hajnal megint rám nyomta az érzést, amiben benne vagy. Az ágy üres mellettem, csak a képzelet játszik velem csúnya játékot. Hol vagy most, hol vagy mellőlem?
Sokszor csak néztelek téged miközben mentél és néha magam sem értettem, hogyan vagy képes ilyen energiát sugározni. Hogyan csinálod, hogy pusztán a megjelenéseddel tekintélyt parancsolsz mindenkinek? Tudtam, hogy veszélyes játékos vagy, de a felém irányított gyengédséged minden kétségemet messzire lökte.
Egy kislány voltam melletted, aki csodálattal tekintett rád. Aki nem tudta, hogy mi a helyes és mi az, amivel óvatosan kell bánni, mert a félelmet nem ismerve mindent megélt veled. Kirántottad az elmémet a való világból és húztál magaddal, egy olyan helyre, ahol kinyílt a szemem és újra láttam önmagam. Az éjszakáink és az érintések, a szenvedély, a szerelem, ami eltompítja a logikát, és ami lenyomja a bennünk lévő rosszat. Úgy irányítottál és formáltál, hogy közben elhittem, ez a lehető legtökéletesebb dolog számomra. A tiéd akartam lenni minden formában, minden módon és minden korlát nélkül. Van olyan pont az életben, amikor valakinek kitárod a teljes valódat, és engeded, hogy birtokba vegyen. Mindezt miért? Mert a szerelem nem csak vakká tesz, de át is formálja a hitedet, mindarról, amit korábban csak félig éltél meg. Megérted, hogy miért nem működtél eddig mással soha. Megtanulod elengedni a komfortzónádat, megtanulod a megélni a másikat, és nem félni attól, ami várhat rád.
Mert ebben a ritmusban a szenvedély és az érzések egyvelege eljuttat egy olyan síkra, ahol nem pusztán éled, de érzed is az egészet. Minden mély pillanatban a füledbe súgtam volna, hogy te nem lehetsz hazugság. Az egészem a tiéd volt, és te ezt pontosan tudtad.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez