„Bármit megteszek érted!” - A túlzott önfeláldozás és szolgálatkészség is megöli kapcsolatainkat
Az emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában van egy fontos szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve. Vagyis ahogy az idő telik, számítunk rá és várjuk is, hogy azt kapjuk emberi kapcsolatainkban, amit adunk.
Az emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában van egy fontos szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve. Vagyis ahogy az idő telik, számítunk rá és várjuk is, hogy azt kapjuk emberi kapcsolatainkban, amit adunk. Ha egyikünk túl önfeláldozó és túl sokat ad, egy ideig valóban nem vár kölcsönösséget, elég, ha látja a másik rendben van és boldog. Elég a másik jelenléte, és testi-lelki elköteleződése. De egyszer csak eljön az a pont, amikor saját áldozatkészsége, önalávetése, és társa igényeinek önmaga elé helyezése teher lesz, kiüresedik, elfárad, már nem tud miből adni.
Ő is vágyja a kiegyenlítődést, a kölcsönösséget. Ha ez nem történik meg, ha továbbra is ő invesztál több érzelmi energiát a kapcsolatba, ha nem kapja meg a válaszkészséget, a törődést, a figyelmet és a megbecsülést, akkor kihasználtnak, zaklatottnak, és boldogtalannak érezheti magát. De hogyan kapjon bárki is valamit emberi kapcsolataiban, ha soha nem ad megfelelően visszajelzést érzelmi igényeiről? A szeretetegyensúly hiánya miatti feszültség azonban egyre csak nő, a romboló veszekedések, érzelmi kivonódások, helyzetből való kimenekülések megszaporodnak, ezek folyamatosan megterhelik a kapcsolatot, aminek a vége a teljes eltávolodás.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez