Bármi és minden, ami rossz
Túl sok cikk kering és jelenik meg az interneten nap, mint nap, amelyeknek fő témája bármi és minden, ami rossz. Hogyan hagyj fel rossz szokásaiddal. Hogyan változtass jelenlegi életed egy-egy rossz részletén. Mi a rossz a férfiakban. Mi a rossz bennünk, nőkben. Mi a rossz a párkapcsolatokban. Mi a rossz az egyedüllétben,satöbbi. Na jó, kicsit talán lebutítottam a címeket, de kizárólag azzal a szándékkal, hogy érzékeltessem a lényeget. A lényeg pedig az, hogy elterjedjen egy pozitív világszemlélet.
A magyarok eleve pesszimisták. A legjobb példa erre a hármas metró. Sok ismerősömtől hallottam már, hogy ott valahogy „máshogy” néznek ki az emberek. Életuntak, kedvetlenek, undokok – élőhullák. Mivel napi szinten (sőt, az órák szintjén) vagyok tanúja eme remek közösségnek, egyet kell értenem. Múltkor rám mosolygott egy középkorú nő, és meglepettségemben hirtelen azt sem tudtam, mi ilyenkor az illem. (Pedig egyébként tudom, tényleg.) Így néhány pillanat elteltével összeszedtem bátorságomat, és roppant kreatívan, ellenben egyáltalán nem kínosan (de): visszamosolyogtam. Aki nem érezné át ennek az ominózus jelenetnek a súlyát, elárulom, hogy aznap minden hármas metróra kényszerített sorstársamnak – értsd barátaimnak - elújságoltam a nagy hírt. Azt nem tudom, miért más a helyzet az egyes, a kettes, vagy a négyes metrón, de a válasz, biztos vagyok benne, hogy a hármas vonal monoton, minden útra elkísérő, örökké a fejemben zakatoló hangjával van összefüggésben. Jó lenne, ha a híres magyar pesszimizmus ki is merülne a hármas metró allegóriájában.
Mindig csak panaszkodunk. Józsi bácsi mindenképp elmeséli a két házzal arrébb lakó Bözsikének, hogy ellopta valaki a kisbolt előtt felejtett vadiúj biciklijét, viszont azt elfelejti megemlíteni következő alkalommal, hogy másnap meglett. Ha a barátod, férjed, élettársad virágot hoz neked, az első gondolatod, hogy valamiért bocsánatot akar kérni, tehát van valami, amiért bocsánatot kell kérnie. Szimpla kedvesség szóba sem jöhet. Lehet, hogy így vagyunk beprogramozva. Minden magyar embrió a fogantatás pillanatától kezdve pesszimista lenne?
Ezekre a generációk során továbbörökített, széles körben alkalmazott sztereotípiákra tesz rá még egy nagy lapáttal a média. A lakosság nagy része figyelemmel kíséri az esti híradót, ami minél több negatív kihatású eseményt mutat be hatvan perc alatt, megpecsételve ezzel az este hátralévő részét. Hiába a médiatörvény és a cuki állatos videók. De ez csak egy a levegőben keringő és a pesszimizmust növelő információáradat napi mennyiségéből. Annyi értékelendő kezdeményezés és jótett van szerte a világon – Magyarországon is –, hogy kár lenne elszalasztani azok megismerésének lehetőségét.
Úgyhogy Józsi bácsinak ezentúl legalább akkora örömmel kell mesélnie, hogy meglett a bicikli, mint amekkora keserűséggel panaszolta, hogy ellopták. Neked negatív gondolatok nélkül kell fogadnod a kedves cselekedeteket, szavakat. Nekem pedig reflexszerűen vissza kell mosolyognom a vidám idegenekre – a hármas metrón is. Mert a magyarok márpedig optimisták (is lehetnének).
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez