Azt ígéri, szeretni fog
Várjuk a szerelmet, a rajongást, a számunkra legtöbb boldogságot ígérő párkapcsolatot. Ám amikor olyan ember érkezik az életünkbe, akinek a személyében meglátjuk annak lehetőségét, hogy valódi kapcsolatba kerüljünk, néhány fontos dologról rögtön megfeledkezünk.
Először is arról, hogy eredetileg nem állt szándékunkban azért belemenni egy kapcsolatba, mert valaki azt ígérte, hogy szeretni fog. Vágyunk, persze hogy vágyunk a szeretetre, az intimitásra, a megbecsülésre, az elfogadásra, de mindezt először önmagunkkal kell rendeznünk. Ha ácsingózunk, betegesen vágyunk az elismerésre és a szeretetre, azzal azt fejezzük ki, ha nem is feltett szándékkal, hogy minket senki sem szeret. Szerethetetlenségünk megoldását, boldogságunk teljes felelősségét egy másik emberre kívánjuk áttolni, tőle várjuk a megoldást.
Ha pedig úgy érezzük, senki nem szeret minket, akkor tényleg nagy bajban vagyunk. Mert akármilyen életünk is volt az adott pillanatig, akármilyen nehézségeken mentünk is át, egyetlen ember szeretetére feltétlenül számítanunk kell: önmagunkéra. Ha önmagunkat nem tudjuk szeretni, megbecsülni, tisztelni, akkor más sem fog. Ha nem tartjuk magunkat szeretetre érdemesnek, más sem fog annak látni. Ha nem gondoljuk azt magunkról, hogy nem gond, ha más nem szeret, mert önmagunknak mi mindig itt vagyunk, önmagunk szeretetére és megbecsülésére bármilyen körülmények között számíthatunk, akkor nagy bajban vagyunk. Akkor vetjük magunkat az első ember karjaiba, aki szeretetet ígér, de az ígéreténél általában sajnos többet nem kapunk. Kiszolgáltatjuk neki magunkat, mert azt hisszük, most végre tényleg valami jó dolog fog történni velünk. Odaadjuk a szívünket, a lelkünket és mindenünket, amink csak van, hogy meg tudjunk felelni annak az igényeinek, aki a szeretet ígéri. Az ember aztán kompromisszumok hadát köti, józan esze ellenére hoz döntéseket, és a végén már annyira elveszettnek érzi magát a kapcsolatban, hogy bármit megtenne, hogy valahogy kikerüljön belőle. Nem lát mást, csak elvárásokat, igényeket, követelőzést, továbbra is azért az ígéretért, hogy szeretik, szeretni fogják.
Az érzelmi kiszolgáltatottságtól mindenkinek saját magának kell megvédenie magát. Mindenkinek magának kell biztosítania önmaga számára a megfelelő önbecsülést, ami távol tartja a szeretet nélküli kapcsolatoktól, és a csalódásoktól. Ezt nem teheti meg helyettünk senki, szóval először ígérjük meg önmagunknak, hogy szeretjük magunkat, aztán cselekedjünk ígéretünk szerint, a többit hozza az élet.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez