Az új Hamupipőke filmről

Talán legtöbben a Disney rajzfilm változatával hasonlítják össze ezt a történetet, de érdemes tudni, hogy az „eredeti” Hamupipőke történethez ez a feldolgozás közelebb áll, mint elődje. Az egyik leghíresebb feldolgozója Charles Perrault volt, aki főhősnőjét a hamuba borult lencseszemek válogatása miatt nevezte el, mostohatestvérein keresztül, Hamupipőkének. Az ő történetének érdekessége, hogy ott a bál három napon keresztül tartott, és maga a herceg kereste fel a birodalom összes leányát, hogy megtalálja, melyikükre illik rá az a bizonyos üvegcipellő. Mikor Hamupipőke következett, s a cipő gazdára talált, hogy bizonyítsa kilétét, a lány elővette a másik cipőt. A hatalmas lakodalom közepette pedig férjhez ment a két mostohatestvér is!

A filmváltozat, rajzfilm elődjével ellentétben, nagyobb hangsúlyt fektetett a lány családi hátterének, illetve a családi összetartozás bemutatására. A történet elején megismerkedhetünk egy a már túlon túl tökéletes és idealisztikus családmodellel, melyben apa, anya és lányuk, a világtól elszigetelten éli habcsók-édes életét, rózsa illatú kacagások közepette. Ezt, az amerikaias túlzásokkal és gejl érzelmekkel teli pompát töri meg az édesanya elvesztése, aki betegségben leli halálát (sok másik későbbi karakterrel egyetemben). Jelmondattá váló utolsó szavai kísérik végig a főhősnő életét, s talán pont ezen elvek teszik őt mártírrá sorsa alakulásában.

Az immáron majdnem felnőtt Hamupipőke, tinédzsereket megszégyenítő alázattal éli kis világát. Lily James kislányos bája és nem túlzottan karakteres arcának köszönthetően egy olyan főhősnőt kapunk, aki egy hétköznapi lány, egy te-aki-szembe-jössz-az-utcán típus. Könnyű vele azonosulni, nincs sminktől elmaszkírozva, nem tökéletesen szedett a szemöldöke, és igenis kócosan ébred reggelente.

Mikor apja új házasságával megjelenik a mostohaanyát alakító Cate Blanchett, egy teljesen új világot teremt. És itt nem csak a történet alakulásában bekövetkező változásokra kell gondolni. Az egész korkép megváltozik azon ruhaköltemények láttán, melyeket visel. Ruhadarabjai tökéletes részletességgel, eleganciával rendelkeznek, melyek olyan stílusos megjelenést biztosítanak a színésznőnek, hogy bármelyik mai Hollywoodi eseményen megállnák a helyüket. Sőt! Elképesztőek egytől egyig, bocsánatos bűn, hogy nem a kornak megfelelő viseletek, átszövi őket a modern újragondolás. Vörös szőnyegre velük! A mostohanővérek igényessége már hagy némi kívánni valót maga után, és érdekes módon, az ő ruháikon is megjelennek a későbbi divatkorszakokra jellemző motívumok.

Édesapja elutazása előtt érezhető már az újabb tragédia előszele, és mikor nem tér haza, kiderül, hogy betegségben ő is halálát lelte. Az özvegy, ki immáron második alkalommal is egyedül marad, spórolásba kezd, elküldi a személyzetet, kihasználja nevelt lányát és befogja házimunkára. A lány kiszolgáltatott helyzetét látva az emberben többször megfogalmazódik, hogy miért nem mond nemet, miért tűri a megaláztatást.

Az első találkozás a herceggel nem a bálon történik, hamarabb megismerkedhetünk vele, (köszönet érte a forgatókönyvíró Chris Weitznek) Richard Madden belovagol a képbe, és megmenti szívének pár perccel későbbi elrablóját. A mottó újra előkerül, s immáron kettejük eszméjévé válik. Légy kedves és légy bátor. A herceg nem fedi fel a kilétét, a lány se árulja el a nevét. A herceg egyik kísérője egy színes bőrű hadvezér, ami elgondolkoztató, hiszen a rajzfilm alapján 1860 és 1890 közé helyezhető el a történetet, mely valószínűleg Francia- vagy Németországban játszódhat. E kor azonban nem arról volt híres, hogy egy színes bőrű hadvezérnek lehetősége lett volna, hogy a király előtt tanácsadóként is megjelenhessen.

Az ominózus bálra való felkészülés hasonlóan zajlik, hősnőnk saját kezűleg varrja a ruháját (nem az egerek!), melyet tönkre tesznek mostohatestvérei és mostohaanyja. Mikor már éppen feladná elveit, zokogása közepette megjelenik egy a Hófehérke sztoriból ismerős öreg és ronda hölgy, aki tejet kér, és kap is. A maszkírozás olyannyira jól, vagy éppen rosszul sikerült, hogy a színésznő fel sem ismerhető mögötte. Helena Bonham Carter, tündérien alakítja a Tündérkeresztanya szerepét, bohókás karakter tetőtől talpig, varázslatba öltöztetve. A ruhaköltemény itt is magával ragadó, akárcsak a csiribí csiribá bumm, mely lélegzetelállítóan élethűen varázsolja át hús-vér szereplővé az addigi állatkákat, megőrizve a rájuk jellemző tulajdonságokat.

Főhősnőnk átalakulása is bámulatra méltó, bár inkább tündérszerű, mint hercegnős. Gyönyörű maga a ruha anyaga, színe és játéka. Frizurája hagy némi kivetni valót csak, mely kislányossá teszi az amúgy is babaszerű arcot, ami a mély dekoltázzsal kissé összeférhetetlennek tetszik. A cipő azonban fantasztikus kiegészítő, talán tényleg Helena stílusát tükrözi, az állítólag kényelmes viselet.

A lépcsőfokok megmászása után is tökéletes állapotban lévő főhősnő az utolsó pillanatban megérkezik a bálra, ahol a herceg azonnal felismeri és felkéri táncolni. Egy titkos kerti látogatás után az óra megkezdi az éjfélt jelezni, és mintha minden lelassulna, a Hercegnek van ideje elgondolkodni az utolsó mondatokon, Hamupipőkének van ideje lerohanni a hosszú lépcsősoron, és a hintónak van ideje két falun keresztül átrobogni mielőtt végképp megszűnne a varázs.

Főhősnőnk visszacsöppen a mindennapjaiba egy rövid időre, amíg a szintén betegségben elhunyt király gyász ideje le nem telik, s amíg a Herceg el nem kezdi a kutatást ő utána. Ám a mostohaanya a háttérben megkezdi cselszövéseit, miután fényt derül a titokzatos jövendőbeli kilétéről. Hamupipőke ugyanis nem megvesztegethető. A parancsra minden hajadonnal felpróbáltatják az elhagyott lábbelit, mely alól a puszta véletlen, és pár egér közrejátszásával Hamupipőke sem marad ki, de addigra már minden egyértelművé válik. Távozása előtt a lány egy utolsót még odaszúr a gonosz mostohának egy „Megbocsájtok”-kal és boldogan él, amíg meg nem hal.

A filmben fantasztikus a képi megjelenítés, aprólékosan kidolgozottak a részletek, élethű hatással találkozunk, melyet a szélesvásznú moziélmény csak még inkább kiemel. Bár a legtöbb jelenet vfx használatával készült, jó sok utómunkával (főleg a varázslatos elemek) mégis a teljes valóság illúzióját keltik. Kenneth Branagh fantáziája szárnyakra kelt, s habár többször bizonyította már, most tényleg valami meséset alkotott. A közönséget egyre nagyobb mértékben varázsolja el világszerte a mese, ahol a jó, kedvességgel és bátorsággal nyeri el jutalmát.

Kecskeméti Dóri

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!