Az Alpine A110 vezetése valóban egy felejthetetlen élmény. Miközben egyre jobban szerelmes lettem a kis francia sportautóba, annál jobban az a körülmény foglalkoztatott, hogy miként fogom tudni átadni ezt a tapasztalatot, amely a puszta tényadatokból átcsap az emócióba és a szubjektivitásba. Bízom benne, hogy azt az érzelmi orgazmust, amelyet a csattogó, durrogó, dörgő 1,8 literes blokk és annak vezérlése képes okozni, megfelelően át fog jönni az írott sorokon.

Történelem

Az Alpine egy francia autómárka, amelyet Jean Rédélé alapított 1955-ben. Az Alpine márka hírnevét az autóversenyeken elért sikerei révén szerezte meg és az autóipar történelmének legismertebb kis sportautó márkája lett (jelenkori ismertségét fokozza, hogy a Forma-1 -ben a Renault Sport csapatot 2021-ben Alpine F1 Team-re keresztelték).
Az Alpine kezdeti időszakában a cég két fő modellt kínált: az A106-ot és az A108-at. Ezek kétüléses sportkocsik voltak, amelyeket a Renault R8 alvázon alapoztak meg. Az Alpine azonban hamarosan saját, speciális tervezésű alvázzal rendelkező autókat kezdett gyártani, és 1961-ben megjelent az A110 modell, amely az autóversenyeken elért sikerek miatt az Alpine hírnevének csúcsára emelkedett. Az A110 volt az Alpine történetének legnagyobb sikerének kulcsa, amelyet 1973-ban a ralli világbajnokságon elért címekkel koronáztak meg. Az A110-et számos változatban gyártották és az autó olyan versenyzőknek adott otthont, mint Jean-Pierre Nicolas, Jean-Luc Thérier és Bernard Darniche.
Az A110 után az Alpine további autómodelleket is piacra dobott, többek között az A310-et, az A610-et és a GTA-t, de egy ideig az autógyártás abbamaradt.

Az Alpine márkanevet 2017-ben újraélesztették és bemutatták az új Alpine A110 modellt, amely a hagyományos Alpine sportautókhoz hasonlóan a kiváló menettulajdonságokra és az elegáns designra fókuszál. Az új A110 azóta számos díjat nyert és az autórajongók körében, valamint a szakmai körökben is egyaránt elismerést aratott.

A Technika

Az A110 egy minden szempontból különleges autó, egy nagy hírű sportmárka újraélesztésének az eredménye, amely viszonylag hosszú fejlesztést követően, végül 2017 végén került piacra. A középmotoros sportkocsi, amelynek karosszériája jelentős részben aluminimumból készült, számos szempont szerint egyedülálló. A motor, azaz a hajtás alapjait a Renault Mégane R.S. -ből már ismert 1,8-as turbó adja, de annak természetesen egy jelentősen átdolgozott változata. Lóerőben megegyezik vele, de a 2400 és 6000 között leadott maximális nyomatéka 340Nm. A motor középen hátul lett elhelyezve, amely ezáltal tökéletes súlyelosztást és kiváló vezethetőséget eredményez. A meghajtáshoz egy 7 sebességes duplakuplungos sebességváltó tartozik, amely kiváló társa a motornak. Természetesen (és én ezt határozottan ajánlom) a kormány mögött elhelyezett két váltófül segítségével magunk is elvégezhetjük ezt a műveletet, amelynek révén különleges vezetési élményt és csodálatos hangokat varázsolhatunk ki a motortérből, kipufogóból.

Az Alpine A110S rámutat viszont arra a nagyon fontos körülményre, hogy nem kizárólag a számban kifejezett teljesítmény a perdöntő, amikor jó gyorsulást és izgalmas vezetési élményt szeretnénk. Az autó ugyanis, a korábban leírt rengeteg alumínium alkatrész miatt, rendkívül könnyű. Csupán 1100 kg! Ennek eredménye, hogy az ultrasport autókat ugyan nem elérő, de azokat megközelítő tonna/lóerő aránnyal rendelkezik. És ez számít igazán, amikor gyorsulásról és sportautókról beszélünk. A 272 lóerőt meghaladó arány ugyanis jobb, mint a legtöbb sportautóban.
Amikor árcédulákat nézegetünk, az egyik legfontosabb szempont, hogy hány lóerőt is szeretnénk vásárolni. Ez utóbbi ugyanis szinte hiperbolikus mértékben növeli az autó árát. Hiába tehát sok-sok autóban a 500 feletti lóerő, mert az autó tömege elviszi az imént említett arányokat.
Azok a márkák, akik pedig ennél jobbra képesek, egy nagyságrenddel nagyobb áron értékesítik az autókat. És itt most kizárólag a belső égésű motorokról beszélek, mielőtt egy-egy Tesla vagy egyéb elektromos autó hasonló arányai felmerülnének.

Visszatérve tehát az iménti okfejtésre, a Porsche Cayman GTS (400 lóerő) például egy könnyedén összemérhető típus az Alpine A110S-sel, hiszen ennek tömege 1400kg, így a súly tömeg arány nagyjából azonos. Méreteiben sem nagy a különbség, bár tengelytávja és hossza nagyobb nála, de szélességben azonosak. Ennek árához képest az Alpine A110S lényegesen olcsóbb. Gyorsulása pedig még valamivel jobb is nála, hiszen 4,2 másodperc alatt képes a 100-as sprintre.
Bár egy sportkocsi esetében nem ez a legfontosabb adat, de szintén elképesztő, hogy milyen alacsony fogyasztásra képes az Alpine A110. 10,7 liter fölé nem tudtuk venni az átlagot, akármennyire is sportosan vezettük a Drivingcamp tesztpályáján. Sőt, városi forgalom mellett 6,5 literes fogyasztási átlagot is mértünk vele. Szintén köszönhető ez a kis köbcentis blokknak, a könnyű tömegű és alacsony építésű karosszériának.
El kell mondjam, hogy az Alpine A110-nél ritkán vezetünk direktebb kormányzású, stabilabb sportkocsit. Fantasztikusan fekszi az utat, remek a futóműve. A fékek nagyobb sebesség esetében viszont már nem voltak tökéletesek, amely lehet abból is adódott, hogy már 20 ezer kilométer volt a tesztautó órájában.

A design

Az Alpin A110 formavilága egyesíti a régi, klasszikus 1961-es Alpin A110 formai elemeit és a modern formavilágot.  A vonalvezetés rendkívül letisztult, ez tovább erősíti a sportos formavilágot. Az autó orránál megjelenik a kétoldali dupla kerek fényszóró kialakítás, másfelől a formavilág kicsit hasonlít a Porsche Caymanra, de felfedezhetőek benne a Renault DeZir tanulmányautó stílusjegyei is, amely a design alapot adta. A hátsó, LED-es lámpák rendkívül modernek, egyenes vonalúak, amelyeket a kerekded hátsó lekerekítések tesznek egésszé és különlegessé. A hátsó sárvédők robusztusan emelkednek ki a karosszéria ívéből. Ettől a kis autó sokkal erőteljesebbnek, maszkulinabbnak hat. A nagy középen elhelyezett kipufogó akár lehet a Caymanra, de a Renault Megan R.S.-re is hasonlító jegy. Annyi viszont biztos, hogy itt sem kevésbé dögös.

Két csomagteret is találunk az autóban. A kisebb, hátsó a rendszámkeret fölötti gombbal nyílik, továbbá találunk egy nagyobb teret az első „motorháztető” alatt, amelybe akár egy bőrönd is elfér. Ennek felnyitása nem olyan egyszerű, gyakorlatilag hasonló módon nyitható, mintha a nemlétező motorteret nyitnánk, tehát az utastérből a vezető jobb lába melletti kar meghúzásával.
Az utastérben a tárolási lehetőség egészen limitált. A telefon tartására van egy kis praktikus rekesz a középkonzolon, egyébként viszonylag kis tárolókapacitást találunk.

A belső tér kifejezetten tágasnak mondható. Az ülések kényelmesek, tökéletesen tartják az utasokat. Az ülés állítása egyébként limitált, kizárólag előre és hátra mozgathatóak a bőrözött ülőfelületek.
Az általános minőségérzet közepesnek mondható, de nem éreztem egyáltalán rosszul magam az autóban, nem hiányoztak prémium anyagok. Sok ponton felfedezhető a Renault-val közös vérvonal, ha a kapcsolókat, kezelőfelületet vizsgáljuk.
Kifejezetten különleges a váltásra használható külön-külön álló kerek N-D és R gombok, valamint a kifejezetten nagy piros start/stop gomb.
Az infotainemet rendszer roppant egyszerű, nem túlságosan gyors és sok modern funkció hiányzik belőle, de ez a pont az, amely egyáltalán nem hiányzik, ha ilyen szellemiségű autót vezetünk.

Az érzés

Az Alpine A110 vezetési élménye tényleg csodálatos. Bár az utastér meglehetősen zajos és talán azt is mondhatjuk rá, hogy puritán, de egyáltalán nem vágyik az ember jobbra. A kormány, a felfüggesztés a gázreakció tökéletesnek mondható, így bármilyen sebesség mellett azt érezzük, hogy versenypályán vagyunk. Az autó, az út és a vezető elválaszthatatlan hármas egységében.
Az élmény fokozása, ha a kormányon elhelyezett piros sport gombot megnyomjuk. Ekkor a motor még hangosabb, a gázreakció még gyorsabb lesz.
Ami leírhatatlanul gyönyörű, az a motor visszadurrogása, amikor a gázpedálról elvesszük a lábunkat. Nagyjából 4 és 6000 közötti fordulatszámnál egy puskadurrogással jelzi a blokk, hogy letett arról, hogy további izgalmakat rejtsen. Sajnos vagy nem, de ekkor jön újra a vágy, hogy újra gyorsuljunk, dübörögjünk. Szóval a durrogás végigkíséri az utunkat és nem lehet megunni soha.

Összességében

Az Alpine A110S egy különleges autó és önagában az egyedisége is kiemelheti az „átlag” sportautók közül. Ár/érték arányát azt gondolom részletesen bemutattam, efelől nem fér kétség ahhoz, hogy talán az egyik legjobb a piacon. Azt sem lehet mondani, hogy a presztízse kisebb lenne, hiszen a motorsportban való szereplése, a tradíció kellő alapot teremt arra, hogy nem csak a tudása, hanem a márkanév is megfelelően csengjen, legyen az bármilyen társaság. A feltűnő megjelenést egyértelműen vissza tudom igazolni, hiszen a tesztidőszak alatt folyamatos figyelmet és pozitív visszajelzéseket kaptam az utakon. Egyszóval remek választás ez a típus, illetve talán az utolsó a maga nemében, hiszen a következő Alpine típusok várhatóan elektromosak lesznek, tehát a puffogás, dörrögés maximum szimuláció lehet ezek után.

• alpine a110 Alpine A110 teszt Alpine teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!