Az online társkereső oldalak és azok téves „önértékelés-simogató” hatása
Manapság rapid megoldásokat keresünk, és mindent azonnal akarunk, akár egy perceken belül letölthető alkalmazást: pozitív testképet, állandó önfeledt, derűs világlátást, és persze virágzó párkapcsolatot.
Manapság rapid megoldásokat keresünk, és mindent azonnal akarunk, akár egy perceken belül letölthető alkalmazást: pozitív testképet, állandó önfeledt, derűs világlátást, és persze virágzó párkapcsolatot. Az érzelmeink kinyilatkoztatása mára egyre inkább áttevődik a virtuális és közösségi térbe, ahol az ottani metakommunikáció mást sem tesz, mint leszoktat minket az érzések, az érzelmek feltárásáról, a konfliktusok szemtől szembeni kezeléséről.
Emojikkal próbáljuk pótolni az érzelmi reakciókat, amelyeket egyébként csak a személyes találkozásokkor élhetünk meg: egy tétova mozdulatot, hevesen dobogó szívet, táguló pupillát, felgyorsult légzést, ölelésre lendülő karokat, hanglejtést, hangtónust, piruló arcot. Mindez szemtől szembeni megélése és megértése pedig elmaradhatatlan része a másik ember felé való megnyílásnak, megismerésének, a vonzalom és a kötődés kialakulásának.
A közösségi média a kísértések és csábítások kifogyhatatlan tárházát hozta el életünkbe. Privát üzenetek, finom célozgatások, huncut, kétértelmű kommentek ömlenek az arcunkba, mindez tagadhatatlanul megnöveli az esélyét annak, hogy valaki elcsábuljon, másfelé induljon. Ez ráadásul azt a sajnálatos, és hamis illúziót is kelti, hogy mindig van a jelenleginél jobb és tökéletesebb kapcsolat, így aztán tényleg kínkeservesen nehéz elköteleződni. Levadászható prédák lehetünk mindenki számára, akkor is ha éppen párkapcsolatban élünk.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez