Az önazonosság szexi – Mazda CX-60 3.3 Skyactive D Homura
Az önazonos szó azt jelenti, hogy valaki vagy ebben az esetben valami, a saját belső késztetései, személyisége, véleménye alapján csinál valamit, függetlenül mások véleményétől. A Mazda ebből a szempontból nagyot lépett előre a szememben. Nem a vak ideológiának, hanem a racionalitásnak fejlesztett. A vadonatúj CX-60 pedig ezzel a motorral ennek a fogalomnak a megtestesítője.
Nem először jár nálunk a CX-60, hiszen a megjelenését követően a kezdetben kizárólag plug-in hybrid meghajtással elérhető modellt már lehetőségünk volt kipróbálni. Aki erre kíváncsi, az itt olvashatja ezt a tesztet.
Amikor nagy boldogan a hathengeres dízel CX-60 volánja mögé ülhettem, az első szó, ami eszembe jutott, az önazonosság volt. Mégpedig azért, mert az volt az érzésem a PHEV-vel kapcsolatban, hogy nem ez az igazi motor, ami ebbe az autóba illik. Nem tudtam megfogalmazni még magamnak sem pontosan, hogy miért van ez, de valahogyan az motoszkált a fejemben, hogy a Mazda mérnökei, mint egy kötelező gyakorlatot, letudták a konnektoros hybrid hajtást, hogy örüljenek a zöldek, de nem ez volt az, amivel megálmodták ezt az impozáns járművet. Emlékszem rá hasonlót éreztem az MX-30 esetében is, amely szintén egy baromi jó formájú és kiváló autó (a korábbi teszt itt olvasható), de valahogyan a motorháztető alá pillantva adta magát, hogy nem tisztán elektromosnak szánták eredetileg, csak a külső nyomás nagyobb volt, így végül az lett belőle.
Félre ne értse bárki, a PHEV változattal nincsen semmi baj, ha pedig figyelembe vesszük, hogy az első ilyen meghajtás a Mazda történetében, akkor még azt is lehet rá mondani, hogy ok. De azért mégis, na…a Mazda egy karakán cég és a PHEV, független attól, hogy megvan a maga helye és szerepe, egy túl hype-olt megoldás. Korunk egyik kommunikációs zsákutcája, (a papírszívószál, fa eldobható evőeszköz és a palackról leszedhetetlen kupak mellett) amiért elhisszük, hogy ettől menekül meg a Föld (vagy az emberiség, vagy mind a kettő egyszerre) a végső pusztulástól.
Így szerintem a Mazda is elkészítette a PHEV-t, de nem éreztem benne azt, hogy szívből jött. Zöld rendszám, pipa. Greenwashing pipa. Szóval el lehetett kezdeni Mazdára jellemző, valós Mazda értékeket képviselő motort gyártani.
És így született meg a 3,3 literes lökettérfogattal rendelkező, 254 lóerős, 550 Nm nyomatékkal rendelkező soros hathengeres elrendezésben kialakított erőforrás. Ez a motor pedig telitalálat. Van benne egyébként egy mild-hybrid rendszer, de ez szinte csak az indításoknál, újraindításoknál vehető észre, hiszen simább, észrevétlen elindulást tesz lehetővé.
A CX-60 erős, gyors és rendkívül gazdaságos. Ez számokban azt jelenti, hogy 7,4 másodperc alatt képes 0-ról százra gyorsítani, de a meglehetősen nagy nyomaték miatt a 80-120 közötti gyorsulás is szempillantás alatt történik. Utóbbi pedig lényegesen életszerűbb és fontosabb szempont, hiszen egyszer-kétszer gyorsulhatunk a piros lámpától a következő kereszteződéig, de ha elmúltunk 20 évesek, ez egyre ritkábban fog előfordulni. Ellenben autópályán, előzéskor a másik adat lényegesen fontosabb. Na mindegy, erre nincsen pontos adatom, de kellemesen megy a felsőbb szegmensben is.
Mindemellett nem az, hogy jól fogyaszt, hanem szinte egyáltalán nem fogyaszt. Autóúton 4,6-4,8, autópályán 5,3-5,6 literes fogyasztással közlekedtünk vele és városban sem érte el a 7 litert. Ez pedig zseniális.
Azt kell mondjam, hogy az érzést lehetne tovább fokozni, ha kicsikét jobb váltó kerül a meghajtási rendszerbe. A presztízs kategóriában használt 8 sebességes ZF váltók szerintem lényegesen finomabban működnek. Ha hibákat akarunk még találni az autóban, akkor a futóművet emelném ki, de ezt is csak azért, mert a magyar utak sajnos nem elég simák ahhoz, hogy egy ennyire feszesre hangolt futóművel jól működjenek együtt. Kátyúknál, fekvőrendőröknél túlságosan nagyot dob a karosszérián. Ez utóbbi pedig annyira nem szerencsés, ha figyelembe vesszük, hogy egy négy kerék meghajtásos terepjáróban ülünk. Tehát alapvetően arra lett tervezve, hogy bátran elhagyhatjuk vele az aszfaltcsíkot. De igen, tudom, a felhasználók 99%-a soha nem fogja ezt megtenni. Túlságosan szép a fényezés a karosszéria, hogy kockáztassunk egy apró sérülést is.
A CX-60 egyébként meglehetősen robosztus autó. Azt is mondhatnám, hogy vizuálisan még nagyobb is, mint a valós méretei. 4745mm hosszú, 1890mm széles és 1681mm magas. A meredek, szinte függőleges orrkiképzése és a fényszórói, amelyek teljesen az autó jobb ész bal szélére lettek elhelyezve, továbbá a magas övvonala még nagyobbnak mutatják. Formajegyei jellegzetesen Mazdásak. Letagadhatatlan a rokonsága a többi modellel.
A beltér letisztult, minimalista stílusban kialakított. A Mazda nem áll be a sorba és nem digitalizál erőszakosan. Van mindennek gombja, aminek kell, de egyáltalán nincsen az az érzésünk, hogy túl lenne tömve. Gyorsan, és könnyen megszokható a kezelése. Ez igaz a menürendszerre is, amely Mazdára jellemző módon, kizárólag a középkonzolon elhelyezett tárcsával lehetséges. Ez talán az egyetlen pont, amit meg kell szokni, hiszen például jómagam ösztönből érintőképernyőként akarom használni a méretesre duzzadt középső kijelzőket. Mazdáéknál ez nem lehetséges.
A belső anyagok, az összeszerelés tökéletes, szépek és jó minőségű a bőrözés. Azt gondolom, hogy ezen a ponton a Mazda elérte a presztízs autók színvonalát. Nincsen lemaradva egy Volvohoz vagy akár egy BMW-hez képest. Más természetesen, a márkára jellemző hangulattal, kialakítással, de ez nem vesz le a minőségérzetből semmit, sőt, inkább számomra hozzáad.
A helykínálattal sincs probléma, elől és hátul is tökéletes a fej- és lábtér. Van benne némi „csalás, mert az ülőlap némiképpen lehetne hosszabb, ezzel pedig egészen biztosan helyet takarítottak meg. De ez szerencsére sokat nem vesz el a kényelemből.
Összeségében tehát nagyon jó volt ezzel a meghajtással közlekedni a CX-60 esetében. A Mazda hozzáállása rendkívül szimpatikus, hiszen a hosszú utazásokra egy ilyen motor, ilyen fogyasztással és a 137g/km CO2 kibocsájtással egyáltalán nem a környezet ellen, hanem sokkal inkább mellett van (ha autózás esetében szabad egyáltalán ilyet mondani). A CX-60 3,3 dízel pedig a Mazda génekkel önazonos kivitel, amelyet lehet szeretni és ahogyan a címben írtam, aki/ami így működik, az számomra szexi.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez