Az esküvő: Lánykérésem története
Mint minden kislány én is megálmodtam magamnak milyen lánykérést szeretnék. Emlékszem a Dunaparton sétáltunk és már javában este volt amikor egy váratlan pillanatban a párom térdre ereszkedett és feltette a nagy kérdést pár kedves gondolat után. Hozzám jössz feleségül?
Mindig úgy képzeltem el, hogy valami nyálas zene szól majd a videó alatt, miközben mi egy tengerparton sétálgatunk és világítós lámpionok vesznek majd körül. Az én lánykérésem a lehető legcsodálatosabb volt úgy, hogy ebből semmi sem valósult meg. Csak mi ketten voltunk, minden felhajtás nélkül és az akkor elhangzott szavak tették az egészet varázslatossá. Akkor tudatosult bennem, hogy nem az számít milyen mesebeli pillanatot álmodunk meg hanem, hogy a mesebeli herceg tegye fel a nagy kérdést.
Azóta is fel tudom idézni azt a lassított pillanatot, amikor szinte megáll az idő, minden más elhallgat és csak az érzéseink vesznek körül. Olyan gondolatok futottak át a kis fejemen, hogy Ő lesz az, aki mellettem lesz életem végéig és védelmezni fog, aki fogja majd a kezem képletesen is ahogyan most teszi, hogy minden reggel az ő boldog arcára ébredhetek és csókkal zárva a napot, karjaiban alhatok el.
Hihetetlen, hogy én lehetek emellett a csodás férfi mellett egy egész életen át, hogy akit szívem választott viszont engem várt, hogy minden álmomat még mit sem tudva köré fontam és az álmom most valósággá vált. Számomra nincs is értékesebb dolog a világon, mint megtalálni azt az embert, akivel életem végéig egy egészet alkothatunk. Mindig mondták hogyha az igazi jön, minden könnyen fog történni. Így jutottunk el idáig, hogy most már menyasszony és vőlegény vagyunk.
Az első reggel mikor az ujjamon volt a gyűrű, kezdtem el azon gondolkodni, hogy nyilván a család már abban az órában értesítve volt amikor megtörtént a lánykérés, de a rokonságnak, a barátoknak majd hogyan meséljek anélkül, hogy ne tegyék majd fel a nagy kérdést amire számítottam ... és mikor lesz az esküvő? Ott eszméltem csak fel, hogy mivel is jár menyasszonynak lenni. Esküvő? Hiszen még 24 órával ezelőtt azt sem tudtam, hogy menyasszony leszek, nemhogy azt, mikor tartjuk majd az esküvőt. Úgy éreztem magam mint akit kihagyott az esküvő tündér a varázspálcájával való suhintása utáni megvilágosodásból és marad a sok megválaszolatlan kérdés, amire nekem kell majd válaszokat találnom. Miután letettem a telefont elkezdtem ezen gondolkodni. Esküvő. Esküvő? Esküvő!
Miután a párom hazaért a meccsről egyből fel is hoztam témának, hogy ő hogy tervezi az esküvőt. Gondolt-e már rá vagy a lánykérés után várni szeretne inkább még a házassággal. Szerencsére vagy valamiképp szerencsétlenségre a válasz az volt, hogy szeretne elvenni mielőbb így a csodálatos válasz után kezdtem neki is tálalni az ebéd helyett a számtalan kérdésemet, amit felmerült bennem az esküvő kapcsán. Mikor, hol, hogyan, kikkel és talán az egyik legnehezebb kérdést mégis mennyiért?
A cikket írta: Rudolf Nikolett
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez