Az én utam: Petrity Dorka, a Petrity alapító designere
Rovatunk keretein belül szeretnénk nektek olyan tehetséges, inspiráló embereket bemutatni, akik mindannyiunk számára motivációt jelenthetnek, hogy elérjük az életben mindazt, amit szeretnénk. Interjú alanyunk ezen a héten Petrity Dorka, aki közgazdász végzettsége ellenére lett a bőr táskák készítésének szerelmese, mára pedig az ország egyik legsikeresebb divatmárkájának tulajdonosa.
Foglald össze pár mondatban, hogy mivel foglalkozol!
Vállalkozó vagyok. 5 éve építem Magyarországon a saját márkámat, ami egyedi, prémium minőségű táskákkal foglalkozik. Ebben mint a márka vezetője, és mint designer veszek részt.
Mi volt az alapötlet, amit kitaláltál, és végül mi valósult meg belőle?
Az alapötlet az volt, ami meg is valósult: bőr táskák, amik nem átlagosak - a lecserélhető clutchnak köszönhetően a termékeink 2 in 1 táskák.
Mi az az 5 dolog, amire feltétlenül szükség volt a terveid megvalósításához?
Pénz, kitartás, Monster, megfelelő szakemberek, család.
Volt-e olyan pillanat a karrierpályád során, amikor azt érezted, hogy mindez nem valósulhat meg, ezért inkább feladod?
Ez egy fura kérdés, ugyanis minden emberben felmerül, hogy nem valósulhat meg valami, de azt gondolom, hogy pont ezekben a pillanatokban nem szabad arra gondolni, hogy “feladom”. Soha nem akartam feladni és soha nem is fogom.
Hogyan lehet folyamatosan fenntartani a motiváltságot, leginkább a kezdeti lelkesedést követően?
Kitartással és kemény munkával. Alapvetően azt gondolom, hogy mint minden márka, mi is alkalmazkodunk a vásárlóinkhoz. Mint a márka vezetője a kezdeti lelkesedést fent kell tartanom magamban, a kollégáimban, a vásárlóimban is. Ha mindenki azt kapja meg, amit elvár a márkától (értsd a kollégáim azt a munkalégkört, amit szeretnének, a vásárlóink azt a terméket, amit megálmodtak maguknak) akkor fenntartható a motiváltság.
Mi lenne az üzeneted annak, aki éppen az elején tart az álmai megvalósításában?
Merjetek nagyot álmodni! Problémának látom azt, hogy akik tervezést, designt tanulnak, bekorlátozódnak a saját kereteik közé csak azért, mert "az iskolában azt tanítják hogy...”. Én közgazdászként végeztem, és pont emiatt éreztem mindig úgy, hogy szabadabb vagyok a szakmában, nincsenek előttem korlátok, nincsenek határok.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez