Az életünk olyan, amilyennek kommunikáljuk
A világ mindig azt tükrözi, amit belül magunkban, magunkról hordozunk! Hiába siránkozunk, hogy milyen jó lenne, ha ez vagy az lenne az életünkben, ha őszinték akarunk lenni, mindig az volt és úgy az életünkben, ahogy és amennyire értékesnek éreztük magunkat.
Persze ennek bevallása nem megy olyan egyszerűen, mint ahogy azt itt és most papírra vetem - nekem legalábbis nem. Ha ezen a kérdésen töprengtem valahogy mindig az jutott eszembe elsőre, hogy igenis érdemes vagyok erre vagy arra.
De ha belegondolok milyen érzések társultak az “értékes ember vagyok” mondat kimondásához, legbelül inkább frusztrációt, keserűséget és tehetetlenséget éreztem. A magammal kapcsolatos feltételezéseim ritkán fedték a valóságot…
Aztán mikor megszereztem azokat a dolgokat, amikre nagyon vágytam, már valóban érdemesnek is tartottam magam arra, hogy a birtokomban legyenek. A “birtoklásukhoz” pedig semmilyen különös érzés nem társult. Magabiztos voltam és természetes volt a tény, hogy az van körülöttem ami, s egy szikra kétség nem volt bennem azt illetően, hogy méltó vagyok-e rájuk. Tiszta érzések pihentek bennem, nyugodtak, mint a csillagos nyáréjszaka, és úgy csillogott bennem minden készség, amire szükség volt a cél eléréséhez, hogy el is feledkeztem arról, mennyit dolgoztam a kifejlesztésükön, s hogy ennek az időnek a többszörösét fektettem az önmagamon végzett munkába. Hirtelen arról is elfeledkeztem hogy, mennyi önfejlesztő könyvet elolvastam, mennyit meditáltam, gyakoroltam, mire idáig eljutottam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen módja az önértékelés fejlesztésének.
Biztosan van, akinek ez könnyebben, gyorsabban megy, s nem küzd magával ennyit. De azt hiszem nem is ez a lényeg, hanem, hogy a folyamat során szerzett szemlélet mennyire épül be a hétköznapokba, mennyire vagyunk tudatában annak, hogy mit mondunk és gondolunk. Mert ha tetszik, ha nem, az fog visszaköszönni. – Ha azt gondolod, hogy minden férfi szemét, miért várod a nagy Ő elérkeztét? – tette fel a kérdést valakinek Petra. - Mikor beszélsz mellé, amikor azt állítod, hogy minden férfi aljas, jellemtelen állat vagy amikor azt, hogy várod az igazit, mert hogy várhatnád, ha mindneki egy rohadék - akkor ugyanis biztosan nem jön el! Nekem például soha nem jutott eszembe, hogy ilyen hülyeséget állítsak a férfiakról – tette hozzá - nem is voltak alkalmatlan férfiak az életemben…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez