Az életszemlélet döntés kérdése
Ha tudatában van az ember, ha nem, mindig valamilyen életszemlélet szerint dönt az életéről. Arról hogy él a párkapcsolatában, milyen a viszonya a munkájával, a többi emberrel és általában a világgal. Minden döntés kérdése, kivétel nélkül!
- Tudod, kezd bele a mesélő, régen fekete-fehérben láttam a világot. Csak jó és rossz dolgok léteztek számomra. Vagy valami mellett döntöttem, vagy valami ellen. Ez jellemző volt az emberi kapcsolataimra, a munkámra, és a hobbimra egyaránt. Azt gondoltam, hogy csakis úgy lehet élni, ahogy én élek, és az az egyetlen helyes, járható út. Akit csak lehetett igyekeztem tanítani, elmondani, elmagyarázni amit az életről tudok és segíteni, de nem lehetett. Hozzám hasonlóan mindenki másnak is megvolt és most is megvan az elképzelése arról, hogyan szeretné látni a világot és hogyan szeretné élni az életét.
- Még akkor is így van ez, ha azt látom, hogy mások boldogtalanul, vagy magányosan élik az életüket egy párkapcsolatban. Mert a legtöbben így élnek. Valahova menekülnek a magánéleti problémáik elől: alkoholizmusba, drogokba, szeretői viszonyba vagy bármibe. Azt hiszik, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek velük, hogy sodródnak, hogy nincs választási lehetőségük, pedig van. Azt a helyzetet is rengeteg döntés előzte meg, amelyben most vannak. Döntöttek valaki mellett, vagy épp valaki más mellett. Soha nem úgy kezdődnek a kellemetlen dolgok, hogy egyszer csak ott vannak! Valamit tenni kell azért, hogy létrejöjjenek az életükben. Amikor meg már ott voltak a helyzetben, senki nem kényszerítette rájuk, és most sem, hogy tovább csinálják.
- Nektek azért szerencsétek is volt egymással – mondom.
- Igen, az volt, de tettünk érte, hogy szerencsénk lehessen egymással. Mikor ott volt a lehetőség egyikünk sem rohant el, nem magyarázkodott, nem futtattunk a másikkal felesleges köröket. Őszinték voltunk egymáshoz és magunkhoz. Amikor valami nem tetszett megbeszéltük, és nem hagytuk annyiban a dolgot. Nem engedtük meg, hogy a szőnyeg alatt növekedjenek a problémák míg akkorák nem lesznek, hogy nem tudunk mit kezdeni sem velük, sem egymással. Végig egyenrangú partnerként kezeltük egymást, és soha nem engedtünk ebből a felállásból.
És minden vitánál egymás mellett döntöttünk. A kapcsolatunk mellett döntöttünk. A családunk mellett döntöttünk. Az életünk a döntéseink következményeképpen lett olyan, amilyen.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez