Az élet hisz benned
A minap elgondolkodtam magamon és az életemen. A gondolatot az olvasói levelek inspirálták, és a személyes találkozások, amelyekben részem van.
Elgondolkodtam az életemen, hogy olvasóként mi látszik belőle és mi nem. Merthogy hiába mondok el mindent – legalábbis azt gondolom – az emberek legtöbbször meglepődnek, mikor velem találkoznak. A legnagyobb meglepetést az okozza, hogy az vagyok és olyan, amilyennek leírom magam.
Fotó: pexels.com
Elgondolkodtam hát, miért a meglepetés, végül megoldást nem találtam, de az életemet egy másik aspektusból megvizsgáltam.
Elgondolkodtam a hosszú évek kutató, keresgélő munkáján, mikor magamat kerestem a világban – s végül ott találtam, ahol mindig is volt: belül magamban. Elgondolkodtam a sok szenvedésen, amit életemben megéltem, merthogy az enyémben is akadt bőven, épp úgy, ahogy a Tiédben, aki most ezeket a szavakat olvasod. Megéltem olyan helyzeteket, amelyekből úgy tűnt nincs kiút, olyan fizikai és lelki fájdalmakat, amelyeknek a létezését még csak nem is sejtettem. Bár jellemzően napszemüvegben járok az utcán – a műtött szememre nagyon kell vigyáznom – figyelem az emberek tekintetét, és ugyanazt a fájdalmat látom benne, mint egykor a sajátomban. Megoldhatatlannak tűnő problémák, élethelyzetek, őrült gondolatok, belső vívódás, ami gyakran kezelhetetlennek és kibírhatatlannak tűnik…
Ma már tudom, ha az ember őszintén keresi a válaszokat, megtalálja. Ha hajlandó foglalkozni a lelkével, az megmutatja magát. Ha képes elfogadni magát, a dolgok jó irányt vesznek.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez