Az autizmus jelei és kezelése
A betegség tünetei leggyakrabban 3 éves kor körül diagnosztizálásra, ugyanis ilyenkor vállnak feltűnőbbé az intő jelek. Pedig igazából már sokkal korábban, néhány hónapos korban is észrevehető a kicsin, hogy valami nincs rendben, de orvos elé csak később kerül a dolog.
Korábban a skizofrénia egyfajta gyerekkori fajtájának tartották, önálló kórképpé 1943-ban vált, amikor Kenner leírta. Az autizmus rendkívül széles skálán mozog. Van nagyon súlyos típusa, ami értelmi fogyatékossággal is jár, és van enyhébb típusa is, amikor az intellektus és a nyelvi készségek megtartottak, és „csak” a szociális kötődéssel van probléma. Ez utóbbi Asperger-szindróma néven ismert.
Legkorábbi tünet, mikor 4-6 hónapos korban elmarad az úgynevezett „szociális mosoly”. A baba nem igényli a törődést, a fizikai kontaktust. Környezete szerint jól elvan egyedül is. A szülők akkor figyelnek fel, hogy valami baj van, mikor a gyerek beszédfejlődése elmarad a kortársaihoz képest, ekkor derül fény a betegségre.
Az autizmus bizonyítottan genetikai eredetű, testvérek körében nagyobb az előfordulása. Az egypetéjű ikreknél mintegy 36%ban mindkét gyerek autista. Ezenfelül közrejátszhatnak méhen belüli sérülések, vírus fertőzések is a kialakulásában.
Sajnos ez a kórkép az élet minden területére kihat. Elsősorban az idegrendszer azon területei sérülnek, amelyek a kommunikációért és a társas kötődésért felelnek. Az esetek kétharmadában szellemi visszamaradottság is fennáll. Némely képességeik azonban kiemelkedőek, például nagyon jók matekban, vagy kiváló a memóriájuk.
Hiányzik náluk az érzelmi kötődés, nem építenek ki kapcsolatokat. Nem szeretik, ha gondoskodnak róluk, vagy ha hozzájuk érnek, legfeljebb eltűrik azt. Kortársaikkal sem barátkoznak, később pedig nem igazán lesz párkapcsolatuk, bár a szexualitásra igényt tartanak. Szemkontaktust nem tartanak.
Kommunikációs zavarral küzdenek, a mimikákat nem tudják értelmezni, és nem is használják azokat. Beszédük tagolatlan, monoton, sokszor nehezen érthető. Gyakran használnak érthetetlen szavakat. Sokszor félreértik környezetük reakcióját. Fontos számukra a kiszámítható, biztos környezet.
Viselkedésüket sztereotípiák jellemzik. Gyakori, hogy ritmikusan hajlonganak, vagy valamelyik végtagjukat megállás nélkül mozgatják, akár órákon keresztül. Társasjátékokkal nem szeretnek játszani. Igénylik a megszokottságot, a beállt napi rutin, minden változás dührohamot vált ki belőlük, mert nehezen értelmezik azt. Egy-egy dühkitörés közepette gyakran ejtenek magukon sebet. Hajlamosak vírusfertőzésekre, szomatikus betegségekre.
Ma már rengeteg terápia van a kezelésükre, ám sokszor nehéz velük együtt dolgozni. Mindenképpen sok türelmet, odafigyelést igényel a környezetétől, és persze speciális ellátást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez