Az arisztokrácia diszkrét illata
Nemesség az üzleti világban – a termékeket díszítő aranykorona nem csupán légből kapott embléma. A nagynevű Sisley termékcsaládot Hubert és Isabelle d’Ornano indította útjára mintegy negyed századdal ezelőtt. Az évi 228 millió dolláros értékesítést bonyolító cég mára mintegy hatvan országban vált a francia csinibabák nagykövetévé.
HUBERT D'ORNANO
Feleségével karöltve a legnagyobb, családi kézben lévő szépségbirodalommá tette a Sisley-t.
Hubert és Isabelle d'Ornano éppen lengyelül beszélget egymással, és én csak egyetlen szót tudok kihámozni: Sisleyä... Ez a krémek krémje – crème de la crème –, egy olyan szépségápoló termék , amely méltán tette a Sisley márkanevet a kozmetikai iparág egyik arisztokratájává. A nemes egyszerűséggel kicsiny aranykoronával díszített vállalati logó szinte leugrik a termékek fehér csomagolásáról. A pár – akinek nemesi vérvonala nem is annyira korzikai, mint inkább lengyel – éppen 32 éve alapította a céget. Akkoriban ők voltak a növényi kivonatokból és illóolajokból álló szépségápolás úttörői, napjainkban pedig ők az ötcsillagos krémek – egy sikeres piaci rés – nagykövetei. A Sisley név immár mintegy 70 különböző terméken szerepel a világ 60 országában. A Sisley egyedül hazájában Franciaországban 900 üzlettel rendelkezik, ezen kívül számos leányvállalatot tuHUBERT D'ORNANO
dhat a háta mögött, az egyik legirigyeltebb, luxustermékekkel foglalkozó vállalattá vált.
De hogyan is kezdődött ez a páratlan családregény? A történet elejéhez 1935-ig kell visszamennünk az időben. A vállalat nevét d'Ornano felesége találta ki, olyannyira megihlette a franciaországi Indre tartományban található birtokuk melletti erdő.
Energiával, bájjal és páratlan kitartással az elit családból származó ambiciózus testvérpár, Hubert és Michel tekintélyes darabot hasított ki először a francia, majd a külföldi piacból is, még mielőtt eladta volna a meglehetősen virágzó vállalkozást az amerikaiaknak. Az egykor elválaszthatatlan testvérek mára külön utat járnak. Michel politikai pályára lépett, ezalatt Hubert 1976-ban Sisley néven mindent újra kezdett . Első kézből származó, gazdag gyakorlati tapasztalatainak birtokában Hubert d'Ornano mindvégig megőrizte józan realizmusát.
– Büszke vagyok arra, hogy sohasem másoltam senkit sem. Néhány egyszerű alapelvet követek. Azt akarom, hogy kémikusaim költségekre vonatkozó megfontolások és időveszteség nélkül a lehető legjobb krémet, sminket vagy illatot fejlesszék ki. Ezen kívül mindenkinek megtiltom, aki velem dolgozik, hogy versenytársaink nevét emlegesse, hiszen miért akarnánk szükségtelen publicitást adni nekik?
Az immár mintegy 30 éve ugyanazzal a lojális csapattal dolgozó főnök minden szerdán ellátogat feleségével a Gennevilliers-ben – Párizs külvárosa – működő gyárba.
– Egy ízig-vérig családi vállalkozás irányítása – teszi hozzá felesége, jobbkeze és munkatársa, Isabelle – egyet jelent azzal, hogy az időnk 120 százalékát erre áldozzuk, pláne, mióta négy gyermekünkből immár három a cégnél dolgozik velünk együtt.
Úgy tűnik, a Sisley azon ritka esetek egyike, ahol ez a felállás nem a feszültségek, hanem épp ellenkezőleg, az öröm és a lelki egyensúly forrása. Hubert a vezérigazgató, felesége pedig az alelnök. A Sisley tehát hamisítatlan “családi ügy”. Nem akarják növelni a döntéshozói testületek számát, ahogy manapság nevezik. A Sisley-nél akár öt perc alatt is meghozhatnak egy fontos döntést.
Ráadásul – és ez tulajdonképpen a luxus lényege – az imázs berkeiben semmi sem piacképesebb mint a vállalat életében való személyes részvétel. A Sisley-nél igen hatékony munkamegosztás folyik. A vállalati stratégiáról a gróf dönt. A grófné feladata az alkotás és az imázs alakítása. Fiuk, a 37 éves Philippe egyszerű képviselőből a ranglétrát bejárva a társ-vezérigazgatóságig vitte. A cég angliai leányvállalatait Christine felügyeli, a 32 éves Elizabeth pedig a Sisley arca volt. Mivel magas, karcsú és elegáns, egyértelmű, hogy ő a vállalat házi modellje.
– Végtére is ki testesíthetné meg jobban, amit képviselünk, mint a saját lányunk?
Természetesen az új generáció már kicsit más. A gyerekeknek ugyanis – akik szüleikhez hasonlóan négy nyelven beszélnek – neves egyetemi diploma lapul a zsebükben (gazdaság, jog, politikatudomány), míg apjuk a háború utáni időszakban taposta inaséveit, és sohasem fejezhette be jogi tanulmányait... Ez persze korántsem akadályozta meg abban, hogy Yvon Gattaz támogatását maga mögött tudva négy évvel ezelőtt megalapítsa az Asmepet, egy közepes méretű családi vállalkozásokból álló szövetséget.
– Én úgy vetettem magam az üzletbe, ahogyan őseim indultak a csatamezőre: kötelességtudatból; no és természetesen, hogy olyan életformát követhessek, amelyet mindig is szerettem volna – azaz sok gyerek, saját versenyló-istálló, golf a saját birtokomon, a saját pályámon, vadászat, utazás...
És, hogy mi a legnagyobb boldogság Hubert számára?
– Hogy független maradtam és világszerte elismert francia vállalatot hozhattam létre. Mostanára már annyira egyek lettünk, hogy igen nehéz lenne visszalépni és nem teljes szívvel a vállalatért élni.
És mit gondol Hubert a leszármazottak kérdéséről?
– Természetesen a családi vállalkozás koncepciója csak akkor életképes, akkor maradhat fenn, ha a gyermekek tehetségesek. Különben elkerülhetetlenül félreszorítják őket.
“Manapság senki sem bízna egy értékes örökséget valami idiótára csak azért, mert családtag.”
És, hogy mi a d'Ornano család titka? A valóságban a veleszületett hódító szellem, a páratlan know-how, a paternalizmus lehelete, no és az a tehetség, amellyel nagyon személyessé, stílusossá, a sajátjukká tettek egy ősi, korzikai nevet – amely a csipetnyi összetartással és nyíltszívűséggel fűszerezett elegancia és visszafogott luxus egyensúlyának szimbóluma lett. Isabelle a lengyel királyok leszármazottja, Hubert pedig jónevű harcos család utódja. A d'Ornano família a “felső tízezer” tagja, de semmi esetre sem a miliő rabja – ettől olyan különleges a Sisley aurája. A természetes báj és luxus érintése. Szinte látjuk magunkat, amint a Radziwill család egykoron hatalmas birtokán járunk-kelünk, valahol Fehéroroszország és Ukrajna határán... Isabelle anyja igazi Radziwill hercegnő volt, apja pedig – Potocki gróf – Spanyolország lengyel nagykövete. Az évszázadok során a románc üzletté lett. A d'Ornano család legelső képviselője a francia IV. Henrik szolgálatában tüntette ki magát. Egy másik ős a Gaston d’Orléans ház főintendánsa lett, egy harmadik pedig – Philippe-Antoine – Napóleonnal tartott az elbai száműzetésbe. Ő volt egyébként a legelső, aki Lengyelországból hozott menyasszonyt – Marie Walewska lett a felesége. E dicsőséges múlt egyetlen – jóllehet korántsem elhanyagolható – emléke az amerikaiak által olyannyira imádott aranykorona... hiszen a tengerentúliak mindig nagy örömmel fedezik fel, hogy egy arisztokrata is képes dolgozni. Hubert d'Ornano olyan állhatatosságot és lendületet örökölt, amely sokkal inkább tekinthető lengyelnek, mint mediterránnak! Apja, a húszas évek fiatal varsói diplomatája –Lengyelországban lelt rá az igazi társra, egy jellemes feleségre. Hubert egyébként maga is ízig-vérig lengyel: Melgiewben született, a nyarakat nagymamája vidéki házában töltötte Trawnikiben, ahol az anyanyelvén kívül nem használt mást... Hát igen, ez az oka annak, hogy Isabelle és Hubert általában lengyelül beszél egymással. Szláv gyökereik sohasem hagyták őket igazán elszakadni Lengyelországtól. Amikor az egykori kommunista állam nyitottá vált a világra, a pár minden tőle telhetőt megtett, hogy helyi kórházak számára keressen szakmai támogatást, nem is beszélve a számtalan kulturális kezdeményezésről. Ám Hubert titkon arra a legbüszkébb, hogy termékeiket másolják, sőt, néha hamisítják is!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez