Az apró örömöket elfelejtjük
Azt hiszem nem maga a képesség veszett ki belőlünk, emberekből, hogy higgyünk és találjuk meg a szépséget a mindennapok során. Elvégre, az ember alapvetően igenis egy emocionális, érzelmi intelligencia szempontjából rendkívül fejlett, társas és társaságot igénylő lény. Mindannyian vágyunk a lelki közelségre és a boldogságra, ez vitathatatlan.
A probléma az, hogy nem ment át minden egyes kis csillogó ékkő a rostánkon. Várjuk, hogy horogra akadjon az aranyhal a nagy gyémánttal együtt, talán még egy kincsesláda is járna hozzá, és mindeközben elfelejtünk élni. Megannyi gyönyörű részlet vonja be az életünket, akár egy aprólékosan meghorgolt, meleg takaró a kihűlt testünket, mégsem veszünk tudomást róla. Fejben már máshol járunk, mást vizionáltunk magunknak. A legtöbben beleragadnak egy mérgező, nem építő jellegű fantázia-világba, és a szenvedés úrrá lesz a hétköznapok során. Csupán azért, mert az egymáshoz való hasonlítgatás, a sikerek, álmok hajszolása túlságosan is konstanssá váltak.
Valahol nagyon is egyszerű lenne kiiktatni ezeket a destruktív tényezőket a mindennapjainkból. Kezdésként például, egész egyszerűen ne nézd állandóan a közösségi oldalak hányingert keltő pöcegödreit. Elhiszem, hogy időnként meg tudnál őrülni attól, amiért nulla IQ-val és irigylésre méltó kvalitásokkal sem rendelkező személyek habzsolják nagy kanállal az életet, de gondolkodj csak el. Tényleg olyan rossz ez neked? Kicsit sem értékeled, hogy neked tényleg van egy élet nevezetű kincsed és rajtad legalább nem nevet egy egész ország a hasát fogva?
Tedd fel a kérdést magadnak: “Meg tudok élni valós, őszinte, boldog pillanatokat?”
Ha a válasz igen, akkor bizony nagyon is sok mindened van. Nem mindenki tud ugyanis ilyen pillanatokat megélni, hiába tűnik úgy kívülről, hogy igen.
Azt sem kell készpénznek venni tehát, hogy azok akikről azt gondoljuk, hogy olyan nagyon boldogok tényleg azok. Minden ami értéket képvisel, az vitalitást hoz a lelkünkbe és testünkbe egyaránt, ennél lényegesebb pedig nincs is. Hiszen ebből nyerjük az energiát, az erőt. Ami érték, az ráébreszt minket a valódi boldogság forrásaira, és ezeknek nem kell nagy dolgoknak lenniük. Ami számunkra érték, és amit mi tettünk azzá munkával, kitartással, szeretettel, az a valódi érték. Minden más felesleges, sallangszerű ciráda.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez