Az állatok időben elvonultak a szökőár elől

Az élő adás közel hozta a végzetet.

A huszadik század a háborúk évszázada. A piac felosztása a hatalmas távolságok miatt nem ment gyorsan. Kétszer is megmérkőztek a felek, mire eldőlt, hogy ki meddig juthat az új világban. A harctér Európa szívében nem ismert kegyelmet. Rengeteg halott, többezer liter vér, valamivel kevesebb könny, és mérhetetlen erejű segítségkiáltás. Mintha valaki segíthetett volna…

A biznisz emberi találmány, és bizony a területet el kell foglalni. Piac nélkül csak az út szélén árulhatnak a kofák.

Vonnegut szerint a háború utáni csend nem más, mint Isten hangja. A harctereken elhallgattak a fegyverek, győzelmi dalok szóltak, és a hatalmas honvágy hirtelen erősebbé vált az őrület misztikumánál.

Magyarország kikapott a háborúban. El is foglalták jutalmul. Persze előtte a későbbi vesztesek is bevonultak, és ők is elfoglalták. A kis országokat általában elfoglalják. Nem nagyon hallgatják meg őket. Pedig az atombomba is magyar találmány.

Az atombomba olyan, mint egy mesterséges kataklizma. A kataklizma olyan esemény, amikor az élővilág jelentős része elpusztul. Okozhatja meteor, éghajlati változás, vagy maga az ember. Állítólag, legalábbis a tudósok szerint öt nagy kataklizma rengette meg a világot.

2004 Karácsonyán is volt egy. Igaz kisebb, mint a dinoszauruszokat elpusztító, de a háromszázezer halott hatalmas szám. Főleg Karácsonykor. A szökőár nem kímélt senkit. A tévében ott hömpölygött a halál. A folyékony halmazállapotú halál nagyon veszélyes. Emberek ezrei feküdtek élettelenül a sárban. Az élő adás közel hozta a végzetet. Talán érdemesebb lett volna felkészülni, vagy az elefántokra hallgatni, akik felmentek a hegyekbe, mert mindent előre éreztek. A pusztulást csak ösztönökkel lehet kivédeni. Az emberi pusztítást pedig tudással.

Az atombombára kevesen számítottak. Kettőt is ledobtak belőle, az emberek pedig, akik a németek oldalán álltak, mindannyian meghaltak. Vagy legalábbis halálos károsodás érte őket. Az ember mindenáron teremtő erő szeretne lenni, mégis csak a halál ügyében illetékes.

Kati nagyapja hazajött a hadifogságból. Az utolsó tíz évében semmit sem látott, a felesége segített neki mindenben. Ő, aki nem tudott sem írni, sem olvasni. Nem volt rá szüksége. A munka mindenre megtanította. És a templom. És a szeretet. Jeeeeeee……

(részlet Bokros László: Akciós világaink című kötetéből)