Az alkalmazkodás nem egyenlő azzal, hogy le kell mondanod az önállóságodról
„Jól alkalmazkodó lények vagyunk, nagyon sok mindent elviselünk - de ennek ára van.” Hangzik Dr. Máté Gábor Normális vagy című könyvéből egy mondat, amit egyszerűen kivettem az ott megjelent környezetéből azért, hogy egy másik környezetbe helyezhessem. Egy másik gondolatba, egy talán teljesen hétköznapibb szituációba, amivel minden második ember képes lesz azonosulni.
Ha az alkalmazkodás szó megjelenik valahol, akkor szerintem többé-kevésbé, de mindenki számára egyből az emberi viszonyok jutnak eszükbe: legyen az családi-, párkapcsolati-, munkahelyi-, iskolai-, szülői-, vagy két idegen viszonya. Mintha íratlan törvény lenne, hogy az emberek azért emberek, mert alkalmazkodni tudnak: alkalmazkodunk és társas kapcsolatban élünk, és ha valaki nem ezt a kettőt tartja a legnormálisabb viselkedésnek, vagy nem erre törekszik minden másodpercben, azt a társadalom kinézi magából.
A társas kapcsolat nem lehet fontosabb annál, minthogy saját magaddal milyen a kapcsolatod. Ha magaddal nem jó, ha magaddal csak felszínesen törődsz, viszont emellett elvárod, hogy mindig körbe vegyenek téged, akkor az függőség. A függőség pedig nem minden esetben őszinteség. Ha jobban belegondolunk, akkor már itt is csupa ellentétes szabályoknak kéne megfelelnünk: alkalmazkodni és alázatosnak lenni és betartani a föl-, és alárendelő viszonyt, de azért hülye vagy, ha nem állsz ki magadért.
Ismerős?
Majd ha hallatni mered a hangod, és az bizonyos következményekkel jár, akkor 10-ből 8-an a fejüket fogják csóválni, hogy miért nem tudtak inkább csendben maradni. S a környezetük arcán is általánosan véve azt fogják látni, hogy nem kell minden esetben igazat mondani. Pedig de, kell, és tudjátok miért? Mert ez alapján (is) mutatkozik meg az az egyszerű ténymegállapítás, hogy mennyire tiszteled magadat és másokat.
A tisztelet nem egóból született képesség: és nem leszel önző tőle. Csupán azt jelenti, hogy már ismered magadat ahhoz, hogy tiszteld a saját és mások határait és pontosan tisztában legyél azzal, hogy mit érdemelsz és mit nem.
Hogy mit tehetsz és mit nem. Hogy miben lesz igazuk az embereknek, és miben nem. S amiben nem, ott el ne merd hinni az ellenkezőjét csak azért, hogy a másik fél jobban érezze magát tőle.
A tisztelet szeretet, és automatikus határok. A határok pedig nem azt jelenti, hogy elzárod magad másoktól, hanem épp ellenkezőleg: egészséges módon vagy képes kapcsolódni a többi emberhez. Ha tiszteled magad, ismered magad. És másokat.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez