Az alacsony önértékelés 3 biztos jele a párkapcsolatokban
Az önbecsülésnek semmi köze a tökéletességhez. Ha önbecsülésem reális és egészséges, és pozitív viszonyban vagyok önmagammal, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyogtat.
Bánatcsomagokat cipelünk, fel nem dolgozott életszakaszok sebeit nyalogatjuk, melyek kezeletlenül minduntalan kifakadnak, mert magunkba zárjuk a frusztrációt éveken át befelé sírunk. És aki befelé sír, annak a mosolya sosem lesz valódi, az értő szemek mindig látják majd a hiteltelenséget, a diszharmóniát.
Önértékelésünket rombolják a mindennapi életben kapott kritikák, párkapcsolati kudarcok, vagy gyermekkorban elszenvedett traumák, szeretetlenség, vagy elhanyagolás. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban lehet, hogy mindvégig ott bujkál majd latensen a szeretetlenség, az alkalmatlanság negatív élménye. Kínzó megfelelési vágy, párkapcsolati függőség, szeretetkoldulás lesz a keresztje. Már gyermekkorban éreznünk kell az értékesség, a szerethetőség, az alkalmasság érzését. Egy gyereknek éreznie kell, hogy ő jó valamiben, hogy befektetett energiája megtérül, hogy támaszkodhat képességeire, és boldogan, felszabadultan kiteljesedhet valamiben. Az a gond, hogy a legtöbb felnőtt még mindig nem érzi ezt, és különösen a nők szenvednek az alkalmatlanság érzésétől. Egy alacsony önbecsüléssel küszködő ember gyakran szenved társfüggőségtől, a szerelemtől akar boldog lenni, majd a társ elhozza a helyes önértékelést, énképet, önbizalmat, ragyogást, vibrálást, szenvedélyt az életébe, pedig egy párkapcsolat nem terápia, és nem gyógyír önértékelési problémák kiküszöbölésére. Mindenkinek valóban készen kellene állni egy kapcsolatra, úgy hogy az egyedüllétben tett szert a megfelelő szintű önbizalomra és önbecsülésre.
Ahhoz, hogy a Megfelelő Emberre rátaláljunk, először nekünk kell megfelelővé válnunk. Az önértékelésünk meghatározza párválasztásunkat, és ha „nincs egy normális férfi/nő, akivel kezdhetnénk valami együtt”, akkor érdemes elgondolkodni azon, vajon velünk minden rendben van-e, és megvan –e bennünk mindaz, amit ideális partnerünkről listáztunk.
Akinek alacsony az önbecsülése az mindig alulválaszt. Partnerei általában kevésbé intelligensek, vonzóak, vagy sikeresek. A magukat leértékelő emberek gyakran választanak olyan párt, akiről gondoskodhatnak, akit támogathatnak, mert úgy gondolják, így teljesítményüket végre értékeli valaki. Egy szenvedélybeteg, önpusztító partner mellett például a múlt megismétlődését érezhetik és ez érzelmi biztonságot hoz, hiszen egy ilyen kapcsolatban ugyanúgy nem törődnek velük, mint egykor a szüleik. Ez azonban csak pillanatnyi megnyugvást ad, és nem hoz megoldást.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez