Az Első
Az első szerelem meghatározó, mint kicsi gyereknek az általános iskola első osztálya. Ahol minden új, ismeretlen, izgalmas és riasztó, kissé lélekháborgató. Az első élmények köde oszlani kezd. Még sejtelmes az élet ezen területe, mindig akadnak újabb megfejtésre váró titkok, ésszerűtlen cselekedetek. Kisiskolásként a teher a telipakolt iskolatáskával kezdődött. Az első szerelem telipakolt szívvel.
A tartalom néha silány lett, olykor pedig agyongyömöszölt a táskában is, a szívben is. A nagy ABC-s könyv tele volt képekkel. Mesélni kellett róluk. Mi történhet most, akkor és ott a képen. Egy regényre való történet állt össze a fejemben, de arról nem beszélhettem, amit ott és akkor nem láthattam a képen. Ilyesmi a szerelem is. Akkor vagy jó, ha azzal törődsz, mi van itt és most. Mindegy mi lesz, mindegy mi volt. Ezt tanultam az elsőtől.
Az értő olvasás felmérést mindig vártam. Értettem mindent. Ott volt a szöveg. Elolvastam, felfogtam. De egy kapcsolat közel sem ilyen egyszerű. Kódok vannak és követhetetlen statisztikák, bonyolult összefüggések, és exponenciálisan növekvő feloldhatatlannak tűnő sérelmek. Ezt is megtanultam az első szerelemben. Ezt vagy túléled, bár bele sose döglesz, ha igen, akkor hülye vagy. Nagy tanítómester az első szerelem.
Ahogyan kisiskolásként a vonalas füzetben házi feladatként kanyarintottam a betűket, és sorminta lett az abc betűiből, azt tanultam – merthogy azt tanították -, hogy minden csak gyakorlás kérdése. És nem. Nem minden. A szerelemre ez végképp nem igaz. Mert egyszer megoldottam valamit jól, de ugyanaz nem használt legközelebb. Erre tanított az a fránya első szerelem.
Az órákra pontosan kellett érkezni. Öt perc késés, és már rótták is az ellenőrző füzetbe a bejegyzést. Az első szerelemben parancs nélkül pontos vagy. Aztán minden vagy, csak pontos nem. A jutalom egy szenvedélyes csók, a büntetés egy morcos tekintet morgó búgó hangkísérettel. Ezt is az első szerelemben tanultam.
A komoly események, mint a tanévzáró, a karácsonyi műsor, vagy az anyák napja, izgalommal csapott le a pörgős kis szoknyámban. A vége volt a legjobb, amikor megszűnt az erős szívdobogás, és anya boldogan puszilta arcom, pisze nózim, és ölelt magához, a finom illatba. A karácsonyi műsor a szerelemben szó szerint műsor. Paródiája a legostobább karácsonyi vígjátékok halmazának. Szívdobogás van. Koffein nélkül is. A vége aztán mindig jó. Ezt tanultam az első szerelemben. A várakozás a nyári vakációra semmi mindahhoz képest, amennyire a legtökéletesebb alkotásunk eljövetele jelent. Ezt is az első szerelemben tanultam.
Az iskolát elvégezni dicsőség, az első szerelmet befejezni gyötrelem. Így én inkább ez utóbbit sohasem „végzem” el, vagy inkább ki. Tartson örökké az első szerelem.
Vagy hatása, útmutatásul.
Szilágyi Edina
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez