Anyu másik élete
Elmondtam Zoli bácsinak, hogy nagyon aggódom apuért, elmondhatatlanul hiányzik anyu és vissza akarok menni hozzá. Zoli bácsi ekkor azt mondta, hogy anyunak mostantól van egy másik, tőlünk különálló élete, amiben apu mostantól nem szerepel, de engem nagyon szeret, aput is nagyon szereti, de apu és anyu nem lesznek együtt úgy, ahogy eddig voltak.
Nem bízok Zoli bácsiban, mert tudom, hogy nem szereti a gyerekeket és engem se szeret igazán, csak azt hajtogatja, hogy mennyire szeretnek engem mások, hogy ne kérdezzek erről az egészről semmit.
Két hete nem jött haza anyu. Utána apu bejelentette, hogy többet nem jön haza anyu. Soha. De üzeni nekem, hogy nagyon szeret és nemsokára találkozunk. Így pár napja csupán egy közös bőrönddel átjöttünk Zoli bácsihoz, apu öccséhez, akinél meghúzzuk magunkat egy darabig.
Amikor megkérdeztem aput, hogy ez most mégis mit jelent, azt mondta, hogy itt nyaralunk egy ideig, ameddig nem talál egy szuper jó új otthont, ahol ketten szuper jól érezzük magunkat. Amikor megkérdeztem, miért mondja azt, hogy csak ketten leszünk, az egyik kezével eltakarta a szemeit és otthagyott Zoli bácsi dolgozószobájában. Hallottam, ahogy az ajtó mögött sír. Eddig sose láttam sírni aput, de amióta anya hirtelen nincs, minden egyes alkalommal hallom, amikor itthon van. Előttem sose sírna, tudom. Annyira megrémiszt, amikor sírni hallom aput, hogy én is mindig elpityeredek.
Anyu felhív minden nap apu telefonjáról, sose válaszol a kérdéseimre, csak hebeg és habog arról, hogy viselkedjek jól az iskolában és fogadjak szót apunak, a hétvégén jön értem és találkozunk. Utána mindig mondja, hogy nagyon szeret és lerakja a telefont, mielőtt én is ezt mondhatnám. Tavaly karácsonykor véletlenül hallottam amikor Zoli bácsi telefonált valakivel és arról beszélt, hogy utálja a gyerekeket és alig várja, hogy elszabadulhasson a karácsonyi vacsiról. Tudom, mekkora teher vagyunk Zoli bácsinak, de nem merem apunak mondani. Zoli bácsi ennek ellenére nagyon kedves az utóbbi pár napban, sokszor hoz nekem valami apróságot, mindig ő csinál nekem reggelit, mert apu túl sokáig alszik és olyan szaga van minden reggel, mint régen amikor néha elment a barátaival hétvégente esténként. Elmondtam Zoli bácsinak, hogy nagyon aggódom apuért, elmondhatatlanul hiányzik anyu és vissza akarok menni hozzá. Zoli bácsi ekkor azt mondta, hogy anyunak mostantól van egy másik, tőlünk különálló élete, amiben apu mostantól nem szerepel, de engem nagyon szeret, aput is nagyon szereti, de apu és anyu nem lesznek együtt úgy, ahogy eddig voltak.
Nem bízok Zoli bácsiban, mert tudom, hogy nem szereti a gyerekeket és engem se szeret igazán, csak azt hajtogatja, hogy mennyire szeretnek engem mások, hogy ne kérdezzek erről az egészről semmit. De nem is merek kérdezni semmit, mert nem akarom, hogy apu megint sírjon a másik szobában. Délután jön értem anyu, így apu megpróbálja úgy befonni a hajam, ahogy anyu szokta, de végül csak egy kóctömeg lesz az egészből, így megcsinálom inkább magamnak, hogy apunak ne kelljen ezzel törődni. Éreztem mennyire remeg a keze. Amikor anyu végre megjött egyből felkapott, nem szólt egy szót sem se hozzám, se apuhoz, csak kiviharzott velem Zoli bácsi első emeleti belvárosi lakásából. Anyu feltűnően csinos, eddig csak különleges alkalmakkor láttam magassarkúban, a haját is besütötte. A hátsó ülésen ülök és egy szót se merek szólni.
A visszapillantó tükörből látom, hogy anyu szeme erősen ki van sminkelve, ahogy eddig sose láttam. Csak beszél és beszél, hogy mennyi mindent csinálunk ma és, hogy nemsokára hozzá költözhetek, elvégre milyen már nekem ott két férfival, biztosan nem tudnak rólam gondoskodni, a hajam is, hogy csinálták meg és az arcom is megint maszatos. Anyu csak beszél és beszél, remeg a hangja én pedig a visszapillantóból nézem, de nem tudom, hogy ki ez a nő.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez